A véletlen nem hoz össze minket
Aztán meg, folytatom, hogy egy idős, bölcs barátomat idézzem a “kevés vagyok” kérdésről, hogy egész életében kevésnek érezte magát a nőkhöz, aminek az volt az oka, hogy az volt – magyarázta nekem. Kiváló jellemű, művelt férfiról beszélek, szóval értetlenül néztem rá, amikor ezt mondta.
– A nők alapvetően mindenben kiválóbbak nálunk – mondta – nélkülük senkik és semmik vagyunk. Tehetetlen hülyék, otthontalan, céltalan idióták - de ezt nektek sosem vallanánk be. Az életnek ti adtok értelmet, természetes, hogy kevesek vagyunk hozzátok.
Az életnek ti adtok értelmet, természetes, hogy kevesek vagyunk hozzátok.
Mire megöregedtem, rájöttem, hogy minden nőtől csak kaptam, még akkor is, ha ő nem úgy gondol vissza a kapcsolatunkra. A férfi egyszerű, még az igényes is igénytelen. Pontosan tudom milyen haza menni egy üres lakásba, amiben egyedül élek, és hazamenni az otthonomba. Oda, ahol az a nő él, akit szeretek, a társam, aki szép, kedves, aki ha elmegy mellettem megsimogatja az arcom, virágot tesz az asztalra, felkapcsolja az olvasólámpát, ha nem veszem észre, hogy nincs elég fény a lakásban. Az érintésetekről már nem is beszélek...
Vágyunk rátok, mondja halkan, és akármilyen hatalmas férfiak vagyunk is, a szó mindenféle értelmében, veletek szemben gyengék vagyunk. De azért egy valódi férfi leküzdi ezt a fajta félelmét, mert mégiscsak attól férfi, hogy képes meghódítani a nőt. Én legalábbis mindig azt tettem!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez