Saját elvárásaik vannak egymás felé

De nem ám olyan Love Island módra, hogy az egyikünk egy csodálatosan csillogó értékes gyémánt, a másik meg örüljön, hogy a bányában dolgozhat értünk. Azt várom el a másiktól, amit én is nyújtani tudok. Nincs ebben semmi titok, színtiszta logika. Ész se sok kell hozzá - lásd, még én is ki tudtam gondolni.

És itt sem feltétlen kell figyelembe venni mások meglátásait. Ha nekünk jó a nyitott házasság, akkor úgy. Ha monogámiát fogadtunk, akkor úgy. Ha csak összejárunk, akkor úgy. Gyerekkel vagy anélkül. Kutyával vagy nélküle. Tök mindegy, ha nem bántunk vele másokat, akkor csak minket, kettőnket kell boldoggá tegyen.

Ha elromlik, megjavítják

Először is tudni kell, hogy nem magától romlik el és azt is, hogy nem csak a másik felelős érte. Másodsorban tudni kell felismerni azt is, hogy érdemes-e javítgatni vagy valami már visszafordíthatatlanul félresiklott. Ha utóbbi, akkor nincs értelme egymás mellett vegetálni, lépni kell tovább. Ha viszont, van még remény, akkor kőkeményen dolgozni kell érte. Mert holtbiztos, hogy a soron következő kapcsolatban is lesz gond bőven, felesleges mindig menekülni előle.

Odaadják a szívüket

Nem félig és nem csak egy szegletét. Az egészet. Annak ellenére is, hogy mindig ott lebeg majd a sérülésveszély. A klasszikus szerelmekben nincsenek menekülőutak. Sem titkos tervek. Sem B, meg C opciók. Csak mi vagyunk, ketten. A saját, közösen felépített világunkban. Szívünkben az egymásnak tett ígéreteinkkel és lelkünkben az egymásba vetett őszinte hittel: szánt szándékkal soha nem fogjuk bántani egymást.

További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod.

• párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!