A szavak súlya – amikor a hang formát ad a léleknek
Vannak mondatok, amelyek nyomot hagynak. Nem azért, mert hangosak, hanem mert igazak. A szó nem eszköz, hanem erő. Közötte és mögötte dől el, mi marad belőlünk másokban.
A szavak akkor is hatással vannak, ha mi már elfelejtettük mit is mondtunk.. Egy bocsánat, amit nem kértünk őszintén. Egy „szeretlek”, amit csak félig gondoltunk komolyan. Egy félmondat, ami még évekkel később is visszhangzik valakiben. A szó életet ad, vagy elvon belőle. Rajtunk múlik, melyik lesz belőle.
Carl Gustav Jung szerint a szavaknak lelke van. És igaza volt. A kimondott gondolat bennünk marad, dolgozik, alakít. Néha gyógyít, néha sebet ejt, de soha nem marad hatástalan.
Marshall B. Rosenberg, A szavak ablakok vagy falak című könyvében azt írja:
„A szavak ablakok lehetnek, vagy falak; elítélhetnek bennünket, vagy szabaddá tehetnek.”
Egy mondatban összefoglalja mindazt, amit a kommunikációról tudni érdemes.
A szó lehet ablak: átengedi a fényt, és helyet ad a másiknak.
De lehet fal is: lezár, elválaszt, elnémít.
Mindig rajtunk múlik, mire használjuk.
A beszéd felelősség.
A világ ma túl sok hangból, és túl kevés figyelemből áll. Pedig a csend előtti gondolat – az a pillanat, amikor még nem szólunk, csak mérlegelünk – az egyetlen, ami képes visszaadni a szónak a méltóságát.
Ahogyan beszélünk, úgy gondolkodunk.
És ahogyan gondolkodunk, úgy élünk.
A szó formálja a kapcsolatainkat, a légkört, végül a jellemünket is.
A szavaknak következménye van.
Minden kimondott mondat alakít valamit – a másikat, a helyzetet, végül minket is.
A beszéd nem pusztán kifejezés, hanem teremtés. És amit teremtünk, azért felelősek vagyunk.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez