És a pozitív szemléletmód nem egyenlő az önámítással. Normális, ha van az életünkben olyan periódus, amikor nem kicsattanó jókedvvel ébredünk. Mindenkinek az életében vannak napok, amikor legszívesebben ki sem bújna az ágyból és szobája óvó falai között húzódna meg a ránehezedő gondok mázsás súlya elől. Ezzel nincsen semmi baj! Ez nem jelenti azt, hogy az illető egy negatív ember lenne. Pozitívnak lenni, az életet optimistán szemlélni nem azt jelenti, hogy sosem lehetsz szomorú, vagy mások ezt sosem láthatják rajtad.
A szomorúság és a bánat az élet ugyanolyan természetes velejárója, mint az öröm vagy a jókedv, csak éppen számunkra fájdalmasabb. Pozitívnak lenni számomra azt jelenti, hogy egy-egy negatív érzést megélve nem hagyod, hogy az legyőzzön téged. Lehet, hogy ledönt, elesel és az is megeshet, hogy kicsit még a padlón maradsz sebeidet nyalogatva, de felállsz, mert van erőd hozzá, akkor is, ha nem hinnéd, mert tudod, hogy a rossz után mindig jó jön és hiszed, hogy ha elfogadod és megéled az érzéseidet béke költözik a lelkedbe, ami boldogságod stabil alapja lehet. Ne csapjuk be magunkat tehát, ne erőltessünk magunkra hamis látszatot, éljük meg az érzéseinket, akármilyenek is legyenek és tudjuk, hogy mindig leszünk fent is és lent is, de ettől még szép az élet, sőt talán éppen ettől szép…
Az élet olyan, mint a zongora. A fehér billentyűk jelentik a boldogságot és fekete billentyűk a szomorúságot. De soha ne feledd, hogy a fehér és fekete billentyűk együtt adják nekünk a dallamot."
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez