A kiegyensúlyozottsághoz viszont elengedhetetlen, hogy tudjam, van mellettem egy olyan társ, aki elkap, amikor zuhannék. Aki figyel rám, és akinek én is minden apró rezdülését figyelem. Aki segít, ha elakadok az utamon, és akinek megfoghatom a kezét, ha egyedül érzem magam. Aki nem várja el, hogy mindig a legjobb formámat hozzam, és akit én is szeretek azokon a napokon is, amikor „ istenbizony” az őrületbe kerget. Aki nem csak a társam, de a legjobb barátom is. Akire bátran rámerem bízni a döntéseket, mert pontosan tudom, hogy belekalkulálja az én elveimet is, és aki bizalommal eltudja fogadni azt, ha épp én hozok meg egy döntést kettőnk helyett. Aki sokszor jobban ismer, mint én saját magam. Aki kiegészíti a hiányzó darabkáimat, és akivel közösen segítjük egymást a fejlődésben.

Mert a párkapcsolati egyensúly nem az 50-50% - ról szól.

A párkapcsolati egyensúly ott kezdődik, hogy képesek vagyunk tiszteletben tartani a társunk számára fontos elveket, és ezek mentén igyekszünk kialakítani a közös szabályainkat. Együtt törekszünk arra, hogy egészek legyünk a nap végén.

Ha a megfelelő társ van mellettünk, akkor nem lesz számára teher, ha nehezebben kelünk fel, így neki kell jobban odatennie magát az otthoni – reggeli őrületbe. Ellenben ő is pontosan tudni fogja, hogy levisszük a szemetet, ha a munkahelyi teendők miatt kevesebb energiája marad az otthoni feladatokra a nap végén.

Egy kapcsolat olyan, mint az öltözék: Ha nincs meg az összhang, kész katasztrófa!”

A párkapcsolati egyensúly – véleményem szerint – nem más, mint a kimondatlan szabályok közös kis egésze, amelyek mentén haladtok a közös utatokon. A lényeg az egészben rejlik. Amit ketten, együtt megalkottok az út végére.

• egyensúly párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!