A nő olyan férfi mellett marad, akit a nehéz időkben is hitelesnek tart és képes tisztelni

Ha egy férfinek túl sokáig nincsenek sikerei a munkában, üzleti életben, akkor bezárkózik,, úgy érzi férfiként, „tűzrakóként” már nem állja meg a helyét, nem érzi magát családfenntartónak, különösen ha ezt a mellette álló nő is érezteti vele. A férfi arcára kiül a az önbizalomhiány, a kilátástalanság érzése, a jövőtől való félelem. Ha a nő igazán szereti őt, akkor valódi társként átsegíti a férfit ezen az átmeneti időszakon, bátorítja, szeretettel támogatja, tartja benne a lelket. Ha nem, akkor az ő szemében többé nem hős, nem sziklaszilárd, biztonságot nyújtó támasz, mert nem Férfi az a férfi, aki képtelen gondoskodni a szeretteiről. És ez a nő majd máshol keresi a védelmező, szexi, magabiztos férfias erőt. Sajnos ilyenkor gyakran nem is dobják el, ami elromlott, hanem megtartják a sérült, kicsorbult szerelmet és hagyják végleg kimúlni. A megtartás érzése azonban enyhíti a háborgó lelkifurdalást, és élnek holtomiglan, holtodiglan nyitott kapcsolatokban, míg a halál el nem választ.

Szükségünk van a férfi jelenlétére, a támogató, inspiráló szerelmére, de nem támaszkodni akarunk rá, hanem vele együtt kiteljesedni.

Egy férfit csak úgy tisztelhetünk, ha képes bizalmat adni, és azt őrizni is tudja. Egy kiteljesedett kötelékben megtaláljuk az egyensúlyt, nem billen a mérleg, egymás fizikai és érzelmi szükségleteit önként, feltételek nélkül kielégítjük, nem élünk meg zavarokat a kötődésben, nincs hiányérzetünk. Kapcsolatunkat átszövi a feltétel nélküli bizalom. Mindannyian ilyen kötelékre vágyunk

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.