A vágy, a szenvedély kiszámíthatatlan, spontán és zabolátlan, nem ismeri a megszokást, a komfortot, a folytonos ismétlést, a monotóniát. A vágy legnagyobb ellensége pedig éppen az, ami egy tartós kapcsolatban biztonságot hoz és amire annyira vágyunk: a stabilitás. A tartós párkapcsolat megbízhatóság, biztonság és közelség, de a vágy és a szenvedély féktelen, nem bírja a kontrollt, szereti az újdonságot, az ismeretlen, járatlan utakat, és bizonyos távolságot preferál. Minél inkább benne vagyunk a kapcsolat biztonságos komfortzónájában, annál jobban vigyázunk a bevált mozdulatokra, a közösen bejáratott forgatókönyvre, vagyis arra ügyelünk, hogy benne maradjunk a komfortzónában. Az egyforma keretek azonban idővel elfáradnak, színeket vesztik, unalmassá válnak.

Az elkötelezett kapcsolatokban az érzelmi biztonság és szenvedély dinamikájának egyensúlyára kellene törekednünk. A kifogáskeresés, a „másfelé álmodás” csak annyi jelez, hogy nem teszünk meg minden tőlünk telhetőt az egyensúly fennmaradásáért.  

Az újító, friss energiákat csak úgy tudjuk beengedni a szerelmi életünkbe, ha elég bátrak vagyunk szót emelni a saját vágyainkért, igényeinkért. Egy ellaposodott, „biztonság-uralta” kapcsolatnak fizikai következményei is vannak, jönnek a napi fedőkonfliktusok, melyek nem a valódi problémáról szólnak,  ösztönösen leverjük a másikon a hiányt, a frusztrációt, mert a kapcsolatunk egyensúlyt vesztett, a kiszámíthatóság, monotonitás irányába billent, és nem tud harmonikus irányba elmozdulni. Tudnunk kell kissé elérhetetlennek is lenni, izgalmasnak maradni, legyen saját életterünk, örömöt hozó, lelkesítő tevékenységeink, melyek során feltöltődünk. Teremtsünk hiányérzetet, járjunk időnként saját utunkon, és hozzon megelégedettséget privát kis birodalmunk, hogy újra és újra megtanuljunk vágyakozni egymás iránt.

• biztonságérzet érzelmi biztonság párkapcsolat szenvedély vágy

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!