A Férfi számára valójában mi a Nő, és mennyire érzi biztonságosnak a társadalmat maga körül?

A férfiaknál van az erő és a védelem. Ők azok, akik képesek egy Nőt megvédeni, egy családról gondoskodni, ők azok, akiknek a család fejének kell lennie, hiszen őket nem viszi el az érzékenységük, a szívük. Az ész emberei. Állítólag, de mennyire reális ez? Mennyire szabad ennyire behatárolni egy embert, és mennyire szabad ez alapján megítélni őket tudat alatt? Mennyire vagyunk hajlamosak arra, hogy meglepődjünk azon, ha egy férfi nem a leírtak alapján működik? Mennyire vagyunk hajlamosak mi nők azt mondani, hogy „Én? Tudod, azt a tipikus Férfit keresem, aki bátor, erős, akire lehet támaszkodni, aki nem anyámasszony katonája, aki nem picsog, hanem cselekszik és akinek kisugárzása, karizmája van. Egy szóval tudod, A Férfi”?

De az A Férfi nem csak ámítás? Nem csak a tökéletesség keresése, amivel tisztában vagyunk, hogy nem létezik, hisz nincs tökéletes ember, de mégis keressük, mert addig is megnyugszunk tőle? Megnyugtat minket nőket a tudat, hogy van valahol egy A Férfi a kis a férfiak között? És ha A Férfi létezik, akkor létezik A Nő is, nem igaz?

A „Secret Off_Man” ezután a tipikus és nem-tipikus hímneműek után megy. A bennük megbúvó titkokat kutatja a dobbanásokkal, a dinamikus mozdulatokkal, a vibráló fényekkel, a felgyorsított vizuális képekkel, a letisztult berendezéssel, hiszen a színpad nincs felcicomázva, ahogy az emberi lélek sincs alapból, ahogy a valódi őszinteség sincs kidekorálva. Félredobja a társadalmi normákat, szabályokat, íratlan törvényeket, és lemeztelenítve a képünkbe dobja, hogy tessék nézd meg, nyisd ki a szemed, láss és gondolkodj el végre. Nem csak az létezik, aki minden pontot követ az előre megírt listán, miszerint milyen az ideális férfi és nő. Merd el hinni, hogy nincs ideális. Nem lehet kipipálni a tulajdonságokat egy emberen, mert az már azt jelenti, hogy valójában érzéketlenül és üresen, már-már gépiesen fejet hajtasz valaminek, ami megmondja, hogyan élj. De senki sem mondhatja meg, hogyan élj, hogy ki legyél, és hogyan szeresd saját magadat.

Hogyan szeret a férfi, és képes-e valójában szeretni, kötődni, bízni, ha nincs mindenáron „megengedve” neki az, hogy képes legyen kifejezni az érzéseit? Vajon tényleg igaz az, hogy a nőknek a mai modern társadalomban nehezebb önazonosnak lenni? Hogy sokkal nagyobb bátorság szükséges az önmegvalósításhoz, mint a férfiaknak? Ki dől be a Társadalomnak jobban: a férfi vagy a nő?

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!