Kulcsszó keresés /


Viszlát egy következő életünkben

Ül a vállamon ez a szerelem. Kitárt, óriás szárnyakkal, beterít, kisajátít, magának akar. Éjszakánként a mellkasomra ül, a csend és a sötétség felerősíti a hangokat és minden érzést mikroszkóp alá helyez, és kényszerít, nézzek bele, szembesüljek, definiáljak és analizáljak. Túl sokat vár tőlem. Éljek együtt e rendellenes szerelemmel, viseljem el.

olvass tovább

Csak szexre kellek

  • 2018. március 15.

Mit tegyél, ha fülig belezúgtál életed szerelmébe, akiről kiderül, hogy rosszfiú, és csak arra kellesz neki? Hogyan vess véget egy szívet tépő, se veled-se nélküled kapcsolatnak anélkül, hogy összeroppanj? Van még remény, hogy megszelídítheted? A Síró Lány fiktív leveléből és a válaszból talán te is ihletet meríthetsz, ha éppen ebben a cipőben jársz. Hiszen bárkivel megtörténhet.

olvass tovább

Sekélyes férfiak, olcsó nők?

  • 2018. március 03.

Emlékszem még Meg Ryanre, a Francia csók című filmben… emlékszem, ahogy részegen odaveti minden szembejövő delikvens úriembernek, hogy „minden férfi f.szkalap”. Persze valójában a fájdalom beszélt belőle. Ahogyan sokunkból a fájdalom és elkeseredettség beszél, amikor szidjuk az ellenkező nem tagjait, meg a többit… na meg az egész kollektív világot, ami körülvesz.

olvass tovább

Napok, amelyeken a pihenést megzavarták a gondolatok

A legnyomasztóbb érzés mindig akkor költözik belém, amikor a világ lecsendesedik körülöttem. Ilyenkor semmi nem tereli el a gondolatokat a fájdalomról, a gondokról. Amikor lenne időm a pihenésre, de az elmém nem tud koncentrálni a kikapcsolódásra, zaklatottá válok, s az érzés minden sejtemet átjárja.

olvass tovább

Ha elmegy...

Nehéz megszólalni, bármilyen formában. Amikor meghal életed szerelme, a lelki társad, a legjobb barátod, nem igazán tudsz mit mondani.

olvass tovább

A paplan alatt még élek

A szívem nem lapul. Hevesen lüktet, ki akar törni, hogy ne törje meg. S csak néz rám, rideg tekintete elemészti mindazt, ami fontos volt, s kellett. A karom nem engedelmeskedik. Mert ölelném magamhoz, s térdre hullanék előtte. De mit érnék vele? Csak földbe tipornám a büszkeségemet.

olvass tovább

Már csak búcsúzni jöttem

Vihar előtti csend tölti meg a teret, és én próbálok erőt gyűjteni, hogy pontot tehessünk a mondatunk végére. Te, mint általában, csak menekülsz a helyzettől, mert azt hiszed, a halogatástól most is magától helyre áll minden, nem kell vásárra vinned a bőröd és én ott leszek, ahol hagytál, mikor te már kicsit helyre jöttél. A biztos pontod vagyok.

olvass tovább

Valaki útra kelt

Mintha doronggal ütötték volna gerincen. A sorok úgy érkeznek az agyába, mint valami felmentő sereg. Mint egy gyors fájdalomcsillapítás, vagy legalábbis egy magyarázat, a bénult érzésre, ami jelenleg átjárja az érzékeit. Valaki útra kelt. Valaki elment, abbahagyta e földi sétát, és szétroncsolt végtagokkal, összezúzott fejjel egy intenzív osztály steril neonfényében pihent le végleg, öntudatlanul, emlékek nélkül, múlt és jelen nélkül.

olvass tovább