Az utóbbi évtizedben a cégek nagy többségénél teret nyert clean desk policy ellen emeli fel szavát két amerikai szakember.

Az elmúlt 10-15 évben világszerte - így Hazánkban is - szinte egyeduralkodóvá vált a nagyobb cégeknél az az elvárás, hogy a munkatársak tökéletesen tisztán tartsák munkahelyi asztalukat. A számítógépen, a telefonon, és még néhány alapvető berendezésen kívül semminek nincs helye az irodában. A legtöbb helyen nem csak a személyes tárgyak - újságok, könyvek, fotók - vannak száműzve az asztalról, de a nyomtatás is központi gépről folyik, és a munkaidő végeztével a napi ügymenettel kapcsolatos iratok sem maradhatnak elől. Van olyan cég, ahol a munkatársak notebook-on dolgoznak, és a nap végén azt is haza viszik. A drákói szabályokat általában a dolgozók és az ügyfelek adatainak biztonságával magyarázzák: az asztalon felhalmozott, személyes adatokat is tartalmazó anyagok könnyen kerülhetnek illetéktelen kezekbe. Az ügyintézés is jóval gyorsabb, ha nem kell az irodában tornyokban álló iratok közti keresgéléssel pazarolni az üzleti szférában oly drága időt. Mindezt nem vitatják a Tökéletes rendetlenség – mi van a renden túl? című könyv szerzői, Eric Abrahamsan és David H. Freedman sem. Ám rámutatnak: a katonás fegyelem lazítása akár még jól is jöhetne néhány cégnek, számottevő megtakarítást érhetnek el azzal, ha elviselik a „kulturált káoszt”. „Növekedésük folyamán a cégek hajlamosabbak egyre rendezettebb és szervezettebb szervezeti struktúrákat létrehozni (…), ezek az alkalmazottakat arra ösztönzik, hogy rendezetten, együttműködve törekedjenek a közös célok elérésére. A hirtelen változások alkalmával azonban pontosan ezek a struktúrák vezetnek feszültségekhez” – érvelnek a szerzők. A megoldás nyilván e kérdésben – mint oly sok másban is – valahol középúton keresendő. Hiszen nyilván egyikünk sem szeretne egy papírhulladék-lerakatban dolgozni, de egy steril laboratóriumban sem érezzük igazán otthonosan magunkat.

:

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!