A középkori színes üveg

A jól ismert templomi síküvegek, a maguk sejtelmes fényeivel minden turistát ámulatba ejthetnek, ha egy középkori templomba tévednek be. De vajon hogyan készül?

A középkori üvegfújók az üveg készítésekor fémmolekulákat kevertek a folyékony üvegbe, így fémtől függően más-más színeket kaptak.

Így a vasból zöld, a réztől rubintpiros, az antimonból sárga, a kobaltból kék, a mangánból pedig lila színt kapott az üveg. Az ügyes üvegfúvó az üveg vastagságának változtatásával finom tónusárnyalatokat hozott létre.

A vékony,sík ablaküveg készítésének technikáját a 14.században tökéletesítették Normandiában.A korongüvegként ismert üveg minden darabját kézműves fújta.Egy rátermett üvegfúvó mindössze egy tucatnyi adlaküveget tudott elkészíteni egy nap alatt,ezért a középkorban az ablaüveg luxuscikknek számított.

Minden egyes tábla készítéséhez az olvadék üveget fújócsővel először egy hatalmas buborékká fújják.A buborékot ezután lelapítják,és az üvegformázónak nevezett vasrúd végéhez erősítik,amelyet az üvegfúvó olyan gyorsan forgat,amilyen gyorsan csak tud.A lelapított buborék legyezőszerűen 1-2 m átmérőjű körlappá terül szét,attól füóggően,mekkora volt az eredeti buborék nagysága,és hogy milyen gyakorlott és erős az üvedfúvómester.A kerek,sík üveglapokat a használati célnak megfelelő méretűre vágták:többnyire kis üvegablakokat készítettek templomok megrendelésére.Az üveg legkevésbé átlátszó része a korong közepén lévő,ún. "ökörszem",de ezt is felhasználták,mert az üveg nagyon drága volt.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!