Szépségápolás otthon

Az embert ősidők óta foglalkoztatja a test és az arc szépítése, az öregedés jeleinek palástolása, a bőr és a haj ápolása, díszítése. Bizonyítják ezt a több ezer éves barlangrajzok, a különféle ásatások során előkerült festékes tégelyek, illatszeres edények és egyéb értékes leletek. A szépség iránti fogékonyság tehát egyidős az emberiséggel.

A szépségápolás célja és jelentősége az idők folyamán nagy változásokon ment keresztül, de fennmaradtak olyan „időtálló” receptek, amelyek- noha 4-5000 évvel ezelőtt keletkeztek- a mai modern kozmetikumokban is megtalálható anyagokat tartalmaznak: pl. Lanolin, méhviasz, olívaolaj. A szépítőszerek használata először Egyiptomban terjedt el. a feljegyzések szerint Kleopátra királynő olyan értékes receptkönyvet írt, amelyre az ókor két nagy tudású orvosa Dioskurides és Galenus is hivatkozik. Ekkor már ismerték a hajfestést, a szőrtelenítést, sokféle kikészítőszert használták. A szemöldököt és a szempillát fenyőkorommal, elszenesedett elefántcsontok, égetett hangyatojás és datolya magvak keverékével festették. Arcuk fehérítésére krétát, szájpirosításhoz cinóbert, kármint és bíbort alkalmaztak. A kereskedelem és hódító hadjáratok révén a görögök, majd a rómaiak is átvették a testápolós kultuszát. A III században Rómának már 900 népfürdője volt, ahol a tisztálkodáson kívül teret nyújtottak a különféle tornagyakorlatoknak, illatos bedörzsöléseknek, masszázsoknak is. Néró feleségének, Poppeának a nevéhez fűződik az első arcpakolás, amely babliszt, méz és szamártej keverékéből állt. Kenőcsök előállításával is foglalkozott, és ő volt a híres eperpaszta „feltalálója”.

A római birodalom bukása után, a korai középkorban a szépségápolást az orvosi téren is képzett arabok vették át. Ők is arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a testápolás a tisztálkodással kezdődik. Később a kereszténység a lélekre irányította az emberek figyelmét, így a test ápolása alábbhagyott, az elhanyagoltság, tisztátlanság pedig melegágya volt a középkori nagy járványoknak. Az utazások, felfedezések és a kereskedelem fellendülése lehetővé tette, hogy az arabok szépségápolási „titkai” eljussanak Európába is. Velence lett az illatszerek, kenőcsök, pomádék, festékek késztésének központja. Innen indult ki a velencei szőke haj divatja is. az Anjou királyok idejében sok olasz orvos-gyógyszerész jött Magyarországra, így megélénkült a szépítőszerek használata, hasonlóképpen, mint Itáliában. Mátyás király udvarában is érezhető volt az olasz hatás. Kelendőek voltak a „csodakencék” és a szőke hajfestékek. Sajnálatos, hogy a tisztálkodás egyáltalán nem tartozott a divatos szépségápolási műveletek közé. A spanyol királyok ősi kastélyában, az Escorialban 3000 szoba volt, de egy fürdőszoba sem.

XIV. Lajos a „Napkirály” sem ismerte a fürdés örömeit. Mosdóvíz helyett kölnivizet használt, a versailles-i palota egyetlen fürdőkádjából pedig szökőkutat csináltatott. Mégis ekkor bontakozik ki teljes pompájában a szépségápolás igazi fénykora. Felfedezik a púdert, melynek alapanyaga rizsport, divatba jönnek a különböző alakú szépségtapaszok, illatos balzsamok, arctejek, arcfestékek, amelyek használatát még éjszakára sem hagyták el. a szőrtelenítőszerek nemcsak a nők, hanem a férfiak is kedvelték. A világhírű kedvesek: Pompadour, Montespan, Lavalliére és Dubarry asszonyok vagyonokat költöttek szépítőszerek és seregnyi javasasszonyt, toalett-művészt, „csodadoktort” tartottak szolgálatukban. A XVIII század szigorú erkölcseivel a minimumra csökkentette a szépségápolást. A nők lassan leszoktak a túlzott festésről, és egyre általánosabbé vált a fürdés. A fürdővízhez tejet vagy virágszirmok forrázatát öntötték. A széltől, naptól védett hölgyek életéből teljesen hiányzott a mozgás, a torna, és rettegtek a 30. életév betöltésétől, mert számukra ez a kor már a hervadás, az öregkor kezdetét jelentette.

A XIX században a kozmetika a szépségápolás tudományává lép elő. Az orvostudomány, a bőrgyógyászat és a vegyészet fejlődésével mindinkább a túlzásoktól mentes, higiénikus testápolás került előtérbe. Ez az irányzat napjainkban is egyre fokozottabban érvényesül. Ma a kozmetika célja, hogy módszeres fejlesztéssel, szakszerű ápolással és különféle speciális kezelési eljárásokkal elősegítse az emberi test egészségének és szépségének minél további megtartását. A kozmetikai ipart is soha nem tapasztalt tempójú fejlődés jellemzi. Egymás után jelennek meg a különféle hatóanyagos arc és testápoló készítmények, melyek forgalmazását szervezett kutatómunka, klinikai kísérletek és elemző vizsgálatok előzik meg. A modern technológiai és a szakemberek összehangolt munkájának eredményeként egyre több hazai készítmények világviszonylatban is felveszik a versenyt a legjobbnak minősített kozmetikumokkal. A kozmetikai szalonokban mindinkább megszokottá válik az elektrokozmetikai készülék alkalmazása. Szauna, szolárium, kondicionáló tornagépek, fogyasztó és masszírozó gépek nélkül ma már elképzelhetetlen az egészség és szépségápolás. Újabban a lézerterápia is helyet kapott a kozmetikai gyakorlatban, és- számolva az elektronika gyors ütemű fejlődésével- néhány év múlva talán a kozmetikusok munkáját is számítógépek segítik majd.

Korszerű arc és testápolás: A bőr minőségének kialakításában számos tényező játszik szerepet: öröklött hajlam, életmód, táplálkozási szokások, környezeti hatások, időjárási viszonyok, a szervezet általános egészségi állapota, háztartási és munkaártalmak, stresszhatások. A jólápoltság alapja tehát a tudatosan irányított egészséggondozás, a rendszeres és alapos tisztálkodás, a kiegyensúlyozott életmód, a korszerű táplálkozás és a testedzés. Ezeket egészítik ki a különféle szépségápolási műveletek, melyek elvégzését néhány gyakorlati tanáccsal szeretnénk megkönnyíteni. Mindenkire egyformán érvényes szabályok természetesen nem léteznek, hiszen ami az egyik bőrnek hasznos, az a másiknak esetleg árthat. Ha egy készítmény nem válik be, vagy nem hozza meg a kívánt eredményt, nem biztos, hogy az összetételében van a hiba. Sokszor a szervezet belső rendellenességei a felelősek a bőrelváltozások kialakulásáért, ezért- a kiváltó ok megszüntetése nélkül- nem várhatunk javulást csupán a külsőleg alkalmazott szépségápolószerektől. Az is előfordulhat, hogy csak többszöri próbálkozás után sikerül megtalálnunk a bőrünk számára legmegfelelőbb kozmetikumot. Ha ezzel tisztában vagyunk és nem várunk csodát egy-egy krémtől, pakolástól, akkor a kozmetika nem fáraszt, hanem felüdít, az eredmény pedig: ápolt, gondozott külső, kellemes megjelenés, harmónia.

Tisztálkodás: Bőrünk tisztán tartása higiéniai alapkövetelmény. A tisztálkodás természetes eszköze a víz, amely már önmagában is sok szennyeződést old le a bőrről. Mosdás, fürdés céljára legelőnyösebb a lágy víz használata. A kemény víz ugyanis mészsókat tartalmaz, gátolja a szennyoldást, apró szemcséket alakít ki, amelyek eltömhetik a pórusokat és allergiás tüneteket okozhatnak. Az így megváltozott biológiai viszonyok mellett a bőr védekezőképessége a lúghatásoknak sokkal kevésbé képes ellenállni. Közismerten lágy víz az esővíz, mosdásra azonban mégsem alkalmas, mert- főleg a nagyvárosokban- a levegőből sokféle szennyeződés (pl. korom, baktérium) tapadhat hozzá. A kemény vizet forralással tehetjük lággyá. A hideg víz összehúzza, a meleg víz kitágítja és élénkíti az anyagcserét. A hosszan tartó meleg vizes fürdőzés nemcsak a bőrnek, a szervezetnek sem válik hasznára. A fürdés időtartama maximum 15-20 perc legyen. Ennyi idő elegendő a tisztálkodáshoz, a további áztatás a bőr felázását, ellenálló képességének csökkenését vonja maga után. A víz ideális hőmérséklete 35-37 C. az ennél melegebb víz feleslegesen terheli a szívet, kifárasztja a szervezetet. Fürdésnél célszerű frottírkesztyűvel vagy mosdószivaccsal átdörzsölni a testet, mert így a víz élénkítő, edző hatását a vérkeringés fokozásával egészíthetjük ki. A szappan fokozza a tisztítás folyamatát. Alapanyagai állati zsírok és növényi olajok keverékéből állnak. Ezekhez adagolják azokat a különleges tulajdonságú adalékanyagokat, amelyek kedvezően befolyásolják a szappan minőségét.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!