Nagyon fontos, hogy a rengeteg elvárás, határidők, teendők és eleve a felgyorsult világ forgatagában önmagunk tudjunk maradni. Nem szabad hagynunk, hogy a sok külső inger, a sok kívülről érkező vélemény és hang elnyomja a saját belső hangunkat.
Manapság ez talán még nehezebb feladat, hiszen még több inger ér bennünket, amihez már ki sem kell tennünk a lábunkat a lakásból, ugyanis a social médián keresztül gyakorlatilag bármikor elérhetnek bennünket. És akárhogy is tagadjuk, minden amit látunk és hallunk valamilyen úton-módon befolyásol bennünket.
Ezzel nincs is semmilyen probléma, hiszen hozzájárul minden információ a világ általunk kialakított képéhez. Probléma akkor van, ha helyettünk alakít ki képet, a sajátunkat lerombolva. Ezért is nagyon fontos, hogy legyünk tisztában azzal, mi illeszkedik a saját kis kirakónk darabkáihoz, rendelkezzünk megfelelő önismerettel és ne féljünk véleményt alkotni. Ha egy társaságban vagyunk, és az elhangzott vélemények nem egyeznek a sajátunkkal, nem kell azt átformálnunk, hiszen akkor az már nem azonos azzal, amit belül érzünk vagy gondolunk. Ha valaki ezen megbántódik, nos az inkább róla árul el valamit, és nem nekünk kell kellemetlenül éreznünk magunkat, ha valaki nem tiszteli mások véleményét.
Ha hitelesek szeretnénk maradni, legyen szó akár baráti társaságról, akár hivatalosabb körökben, érdemes véleményünknek hangot adni és ki is tartani mellette, nem pedig úgy alakítani, ahogyan azt mások elvárják. Nagyon fontos, hogy az általunk hangoztatott dolgokkal a tetteink is szinkronba legyenek, hiszen ha ez nem így van, akkor szintén nem mondhatjuk, hogy önmagunkhoz hűek vagyunk. Figyeljünk tehát erre is, és semmi esetre se várjunk el másoktól olyat, amit mi magunk se tudnánk/szeretnénk megtenni. Ha pedig valami kapcsán kételyeink merülnének fel, hogy mennyire passzol valami hozzánk, mennyire látjuk benne magunkat, nos érdemes elgondolkodni, mert legtöbbször már a kétely maga is amiatt merült fel, mert valójában nem gondoljuk, hogy ennek a dolognak a kapcsán önazonosak tudnánk maradni.
Az önazonosság nem egy állandó stagnálást jelent, mivel mi is folyamatosan fejlődünk és változunk, ezért elképzelhető hogy valamit korábban nem tartottunk a magunkénak, majd később már azonosulni tudtunk vele. Ami igazán fontos, hogy megérzéseinkre hallgatva a jelenlegi önmagunk ismeretében tudjunk dönteni. Boldogságunkhoz ugyanis elengedhetetlen, hogy ne hasonuljunk meg önmagunkkal, ismerjük és szeressük önmagunkat. Tudjuk, hogy mit szeretnénk, rövidebb vagy hosszabb távon akár, és tegyünk is érte. Ha valamit úgy érünk el, hogy közben nem vagyunk ömagunkhoz hűek, az nem fog tartós boldogsággal vagy elégedettséggel eltölteni bennünket.
Figyeljünk tehát a belső hangunkra, szánjunk időt önmagunkra, hogy tisztán láthassuk mit szeretnénk valójában és mi az, amit csupán környezetünk vár el. Ha pedig rátaláltunk a valódi hangunkra, ne féljünk hallatni azt!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez