Nézzetek egymásra a megfelelő partner ott van bennetek
Nézzetek egymásra. A megfelelő partner ott van mindkettőtökben. A másik nem jó vagy rossz, egy egészséges kapcsolódás fájdalmas tud lenni, ha nem látjátok meg, hogy fejlődnötök kell benne. Valami fontos, amit soha ne tegyél, különben önmagadat adod fel.
Hagyni, hogy valaki visszakerüljön az életembe, aki már egyszer megmutatta az igazi arcát. Ezt nagyon nehéz volt számomra is megtenni, mert hajlamos voltam végtelen mennyiségű esélyt adni bizonyos embereknek, csakhogy bebizonyítsák az ellenkezőjét. Ma már tudom, hogy az emberek csak akkor változnak, ha szembe mernek nézni önmagukkal, a tetteikkel, méghozzá kíméletlenül és őszintén. Erre pedig a nemet mondásod, a hiányod, a határaid képviselete a legjobb mód. Bár lehet nem hiszed, de ezzel nem csak magadnak, de vele is jót teszel. Vagy te leszel a változás kiváltó oka, vagy az élet. Bízz a folyamatban. Neked egyedül magadra kell vigyáznod. De arra nagyon. Ez nem önzés, hanem belső érték, magabiztosság. Különben hidd el, csalódni fogsz és újra a kiindulópontnál találod magadat.
Kivéve, ha a személyiségét érintő transzformáció végbement. Azaz megszületett benne a felismerés, amit a tetteik okozta visszavonulásod váltott ki.
Nem dacból, nem haragból, hanem önmagadat választva. Láttam már ilyet, persze, hogy láttam. Segítettem is a folyamatot. Ez a siker sztorik egy része. Viszont tudd, hogy változás nélkül ne várj csodát! A veszteség és a felismerés érzése lehet az ok, és persze te, ha szeret, amiért végre változni kezd.
Szóval, ha semmi eredménye az újbóli megbocsátásoknak, engedd el, vagy inkább tedd egy megfelelő polcra és lépj tovább. Már megmutatta ki is valójában. Higgy neki! Hagyni, hogy a zavaró dolgok ne legyenek kezelve, érzelmi öngyilkosság. Ha pedig a hiányod sem segít a változtatásban, menj tovább. Egy életed van és azzal neked, magadnak kell elszámolnod. Ne feledd, a jóléted és a boldogságod a tét!
Én olyan típus vagyok, akit, ha zavar valami, akkor azt kimondom. Régebben azonban elnyomtam magamban. Elkerültem ezeket a helyzeteket, mert féltem a konfliktustól, vagy attól, hogy a másik hogyan fog reagálni. Féltem a veszteségtől, attól, hogy végül kiderül, nem vagyok elég jó, netán szerethető. Így inkább azt választottam, hogy elnyomom magamban a rosszallást, a bántó tetteket, érzéseket, ami egy idő után felfalja az embert belülről. Hidd el, a krízis a legjobb tanító. Bólogatás és csend helyett tanuld meg inkább kifejezni azt, amit szeretnél, és azt is, amit nem. A lényeg a hogyan! A megfelelő kommunikáció egy emberi GPS. Tanuld meg jól használni, különben mindketten elvesztek.
Nagyon sok haragot halmozol fel, ha nem mersz szembeszállni azokkal a dolgokkal, amik most zavarják az életed. Ne bagatellizáld el! Ne légy nagyvonalú, a felelőtlenséggel, a tiszteletlenséggel, a figyelmen kívül hagyással szemben. Ismert fel, hogy az van, ami van. És ami nincs, az is van.
Minél jobban kerülöd a konfliktust, annál jobban elnyomod magadban a fájó érzéseket. Ahol nem lépsz fel önmagadért, nem szabsz határt időben a tiszteletlenségnek, mert nem mered, ott olyan apróságon fogsz robbanni, hogy végül téged néznek majd hülyének. Szóval tűrsz, tűrsz, és egyszer csak robbansz. Aki veled szemben áll, az pedig csak néz, hogy ennek meg mi baja van? Megőrült?
Ha valami nem oké, mindig, azonnal jelezd a másik felé. Ott, abban a pillanatban. Nincs később, különben érvényét veszíti a pillanat, és a tanulság elillan. Vállald be! Gyakorold. Összecsiszolódás zajlik és nem csak te csiszolódsz, hanem neked is csiszolnod kell. Bátorságot kívánok hozzá!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez