Szokták mondani, hogy „Az élet, sajnos nem fenékig tejfel”. Milyen igaz. Hiszen, amikor minden szépnek, jónak, tökéletesnek látszik, bele se gondolunk, meg se fordul a fejünkben, hogy valami rossz, valami olyan történhet velünk, ami teljesen felborítja az életünket.

Pedig a rossz, a balszerencse, hirtelen, egyik napról a másikra jön. Sokszor fel sem tudunk készülni rá. A sors, az élet, sajnos kiszámíthatatlan. Ilyenkor kell erősebbnek, kitartóbbnak lennünk. Hinni, bízni, remélni, hogy van kiút és minden jóra fordul.

Pár hónapja minden megváltozott. Az életemből egy szempillantás alatt káosz lett. Egyik nap még boldog voltam, élveztem az életet, csodásan teltek a napjaim, aztán, mint a hirtelen jött hurrikántól összedőlt házak, úgy dőlt össze az én életem is egy pillanat alatt. Egyedül éreztem magam, egyedül a gondjaimmal, problémáimmal, amik minden nap, csak gyűltek és gyűltek. Fel akartam adni, sőt bevallom fel is adtam egy ideig, nem akartam küzdeni, harcolni, egy pillanatra elhittem, hogy ennél már jobb nem lesz.

Nekem ez jár, ezt kapom az élettől. Hogy miért pont én? Miért most? Nem értettem, de nem is volt erőm ezen gondolkozni, hiszen belecsöppentem egy új élethelyzetbe, amivel hirtelen nem tudtam mit kezdeni. Egyedül voltam egy hosszú kapcsolat után. Szó szerint egyedül egy szobában, másik 8 idegen emberrel a házban. Megbeszéltem magammal, hogy „Lilla, most ez van, ezt kell szeretni, jelenleg nem tudsz ezen változtatni, majd lesz valahogy”.

Úgy gondoltam, majd ha elkezdek más dolgokba belefogni, és pozitív hatások érnek, majd átértékelődik bennem minden, és jobban leszek. Így is volt, nagyjából, olyan 2-3 napig. Aztán megint jött egy rossz periódus, és megint úgy éreztem a feje tetejére állt minden. Rohanás ide, rohanás oda, ezt csinálni, azt csinálni, semmi nem jött össze. Nem láttam a végét a dolgoknak, nem tudtam elhinni, hogy lehet ez majd jobb is. Egyszerűen csak az volt előttem, mire sínen lenne minden, az élet megint közbeszól, akkor minek küzdenem… Az agyam mintha kettévált volna, az egyik azt hajtogatta NEM ADHATOD FEL, KÜZDENED KELL, JOBB LESZ MINDEN! A másik meg, hogy minek erőlködsz, hisz látod, hogy úgysem jön össze semmi. Minden percben úgy éreztem, mintha egy bomba lenne a fejemben, ami bármelyik pillanatban felrobbanhat.

• életszemlélet gondolkodásmód kitartás lélekhangok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!