Talán mindig is ez hiányzott. Az, hogy azt érezzem, valakinek én vagyok az az egy! Az, akit minden nap újra és újra választana. Még akkor is, amikor a legsárkányosabb énem ébred fel reggel az ágyból.

Szeretnék nem félni. Szeretném egyszer érezni, hogy bármi és bárki lehetek, akkor is lesz valaki, aki szeretni fog.

Nem akarok mindig tökéletesnek tűnni. Sőt mi több, nem akarok mindig NŐ lenni. Megfelelni, csinosnak lenni, mosolyogni, ősanyaként tízórait csomagolni, este pedig szexistennőnek lenni, miközben teregetem a harmadik adag mosást. Félre értés ne essen, imádom ezen szerepek mindegyikét. Az sem túlzás, ha azt mondom, ez is hozzásegít a nőiességem megéléséhez. De nem akarom, hogy ezeket valaki elvárja, ne adj Isten: szeretete feltételeként tornyosítsa elém, melynek ha nem tudok megfelelni, hátat fordít, vagy jobb esetben megkérdőjelezi a nőiességemet.

Nem, ne ragadjunk le csak a párkapcsolatok szintjén. Hiszen az elvárások, melyeket egymás felé tanúsítunk az tulajdonképpen társadalmi. Te is hozod a sajàt kis dossziédat és én is. Mindenki.

Aztán, egy nap, amikor már nem a rózsaszín szemüvegen keresztül nézzük a másikat, előkerül ebből a dossziéból megannyi kritérium, elvárás, kritika. Elhitetjük magunkkal, hogy valaki csak akkor lehet tökéletes, ha a listánkon szereplő tételek mindegyikének megfelel. Sőt, képesek vagyunk akár rossz embernek is beállítani a másikat, pusztán azért, mert különbözik a látásmódja a miénktől.

Hogyan érezhetném magam így biztonságban? Hogyan érezheti így bárki magát egy kapcsolatban biztonságban? Hogyan érezhetem így, hogy valaki valóban, önmagamért szeret majd ? Miért gondolják azt egyesek, hogy a nőiesség feltételekhez kötött?

• szerelem szeretve lenni

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!