Egymásba kapcsolódó tekintetek, pattogó szikrák, szerelmi tűzijáték, és színtiszta vegytan. Játszanak velünk a hormonok, a fellángolás aligha tudatos, és szakértők szerint a szerelemhormon két év után elillan, mintha csak feromon parfümöt fújt volna testünkre a szenvedély. A szerelem tudattalan, gyönyörű zuhanás, habkönnyű, rózsaszín pillecukor-álom, szép remények, együtt álmodás, közös jövő szövögetés.

Majd telik az idő, és lehull az álarc, jéggé dermeszt a valóság, hogy a szerelem mégis csak öl, butít, és nyomorba dönt, jön a kiismerés, és a fájó csalódás, hogy megint csak a nem megfelelő emberre pazaroltunk időt, figyelmet, energiát, szerelmet, és jól besétáltunk a kelepcéjébe. Ha eleged van a fenékre esésekből, akkor érdemes tudatosabban felfegyverkezve elindulni a társkeresés bonyolult útvesztőjében. Vagyis járjunk nyitott szemmel már a kapcsolat legelején, és önámítás nélkül figyeljünk az árulkodó jelekre, melyeket, ha figyelmen kívül hagyunk, súlyosan és tartósan beleragadhatunk egy fájdalmasan boldogtalan, mérgező, lehúzó kapcsolat kátyújába.

Semmi sem hódítja meg jobban a női szívet, mint látni, hogy a férfi, aki fontos nekünk, jó ember. Tesz mindezért, és igyekszik javítani korábbi hibáin, személyisége pozitív irányba változik. Képes a fejlődésre. Egy kapcsolat addig tart, ameddig fejlődünk benne, ameddig tartunk valahonnan valahová, írja Popper Péter. Minden emberi kapcsolat lényege ez, a haladás, a növekedés, a valahonnan valahová tartás, az emelkedés. A bizonytalan, riadt, egy helyben álldogálás, a stagnálás, a kátyúban rekedés nem visz előre. A majdnem szerelmekben, a töltelékkapcsolatokban nincsen úton senki sem, senki nem halad sehová, azok csak laza, ilyen-olyan kapcsolatok, nem fejlődnek, csupán stagnálnak. Ezek csak kényszer-kompromisszumos megoldások, temporális, laza kötelékek. Az igazán jól működő kapcsolatokban egymáshoz viszonyulva is képesek vagyunk változni, csiszolódni. A kapcsolatunknak személyiséget, karriert, magánéletet segítő, építő, konstruktív jellege van, és ez a lényeg.  Az az ideális, ha az egyik fél érzi, hogy a másiknak éppen mire van szüksége, és érdekeik egymást segítve, önzetlenül felváltva kerülnek előtérbe.

Milyen ember ő valójában? Segíteni fog a jellemfejlődésemben? Jó hatással van rám? Felfelé vagy lefelé húz engem? Támogatni fog céljaim, terveim elérésében? És a legfontosabb: lehetek mellette önmagam? Ezek a leglényegesebb kérdések, és ha bármelyikre negatív választ kell adnunk, érdemes kétszer meggondolni, hogy belebonyolódjunk-e a kapcsolatba.

Mindig csak a szex. Minden nőnek tisztában kell lennie azzal a ténnyel, hogy színtiszta testi vonzalomra, nem építhető egy tartós kapcsolat. A szenvedélykapcsolatok csak carpe diem üzemmódban működhetnek. Ha jól megértjük egymást itt az ágyban, de ezen kívül semmi mondanivalónk nincs, illetve igényünk sincs ágyon kívüli, szabadidős tevékenységekre, akkor jobb, ha nem gondolkodunk hosszú távon. A szenvedély elfárad majd és kiüresedik, ideje lesz távozni.

Ragaszkodj a számodra fontos dolgokhoz! Ha például jövőbeni tervei, céljai egyáltalán nem egyeztethetők össze a tiéddel, például valamilyen oknál fogva nem akar gyereket, és ebben hajthatatlan, akkor ne ringasd magad abban a hitben, hogy majd pozitívan befolyásolod, és meggondolja magát. Beszélgetni szemtől szemben, egymás lelkének rétegeit fokozatosan kibontani ajánlott, sőt kötelező randiprogram. Egy önfeltáró, őszinte beszélgetés során fontos dolgok derülnek ki a másik emberről.

Ne legyél Terézanyu, egyedül nem tudod megmenteni. Egy szenvedélybetegség felszámolása nem a te feladatod, ez még a szakembereknek is kihívást jelent. Ha egy alkohol, vagy drogfüggőségben szenvedő férfi problémájából adódóan képtelen normális párkapcsolatot kialakítani, akkor nem valószínű, hogy most másképp lesz.

• elkötelezettség intő jel működő párkapcsolatok párkapcsolati kudarc társzerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!