Két dolog, ami megcsalás nélkül is összetörheti a bizalmat egy kapcsolatban

Megcsalás nélkül is elárulhatjuk egymást. A rendíthetetlennek hitt szerelemvár egymás megcsalása nélkül is szétrugdalható, nem csak egy szerető dobhat pusztító atombombát a kapcsolatra.

Nincs harmadik, nem kúszott senki közénk, nincs külső kapcsolat, drámai megcsalás történet. Alattomos, álnok belső árulásaink sodornak az érzelmi tönk szélére. Miért? Mindig, minden krízis idején ezt kérdezzük. És soha nem tudunk érdemleges választ adni.

Nem veszünk tudomást a problémáinkról

Bárkit, bármit hibáztatunk, de fedőkonfliktusaink során leginkább a külső körülményeket, csak ne kelljen mélyen magunkba nézve az igazi problémával foglalkozni és a megoldást keresni. Ha nem beszélünk róla, akkor nem létezik, ez lett ma a párkapcsolatok mantrája. Önkényesen felmentjük magunkat felelősségünk terhe alól, és élhetünk csendben, tagadásban, álnyugalomban, álharmóniában.

Egyszer csak azt észleljük, hogy mindig ugyanannak a problémának a taposómalmában őrlődünk, és a kapcsolatunk selyemfonala akkor kezdett foszladozni, amikor először sepertünk szőnyeg alá egy problémát. Később úgy tűnik apróságokból lesz vérre menő vita közöttünk, pedig csak annyi történt, hogy nem fér több bántás, harag, csalás, hazugság, hamis ígéret a szőnyeg alá, vagy úgyis fogalmazhatunk, betelt a pohár. Kicsordul a sok kezeletlen konfliktus, amelyek az évek során csak rakódtak egymásra. Érdemes ezért minél gyorsabban, vagy inkább azonnal reagálni. Hiszen a sérelmekre idővel csak újabbak rakódnak, a konfliktusok pedig további sérelmeket szülnek. Kegyetlen ördögi kör ez, melyben egyre csak távolodunk, és ez az érzelmi fal egyre magasabb, egyre vastagabb és egyre áthatolhatatlanabb lesz, aminek eredménye a teljes elzárkózás. a dermedt álboldogságban építő, negatív érzelmeinket megosztó, és megoldást kereső vitára lenne égető szükség, ami elsodorja a helytelen, betokosodott rutinokat, kiszellőzteti a kapcsolatot, életet, energiát vinne bele.

Mondhatjuk, hogy a szőnyeg alá söprés, az eltusolás, a rálegyintés, és a kommunikációmentes, dermedt csend is egyfajta konfliktuskezelés, mégis hosszú távon meddő, lélekölő folyamat. A legvégén semmi más nem vár, csak kiüresedett kagylóhéj-élet, társas magány. Ha soha nem veszünk tudomást a problémákról, és nem beszéljük ki azokat, akkor egyre gyűlnek majd, és váratlanul fognak robbanni. És ha tényleg soha nem beszélünk róla, egy idő után már egymással sem beszélünk, eddig tartott a kapcsolatunk.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.