Nem tudom azt mondani, hogy nem vagyok elfogult a Volvoval szemben. Éveken keresztül használtam egy S60 T5-öt és azt gondolom, hogy néhány apró hibája ellenére, a legjobb autó volt, amivel valaha közlekedtem. Ezt azért kell, hogy rögtön az elején megosszam, mert pontosan ebből következik, hogy magas a léc, amikor egy új Volvo kerül hozzám. Minden problémát, amely korábban nem volt tapasztalható az én Volvom esetében, dupla súllyal élek meg.

Kezdhetném azzal, hogy a Volvo ügyesen kaparintott ki egy szabad szemmel is látható szeletet a jelenleg futó 4 millió forintos, cégeknek szóló állami támogatási akcióból, mert ez tény. Tehát az EX30 egy népszerű autónak mondható. Ezen nem is csodálkozom, hiszen egyedi, különleges formája, amely rengeteg-rengeteg Volvo jegyet tartalmaz, akár vonzóvá is teheti. Sőt, 15,1 milliós induló árára még azt is tudom mondani, hogy elérhető. A tesztelt, legmagasabb felszereltségű Ultra is 20 millió alatt indul, egészen pontosan 19,93-ról, amely persze a mohasárga fényezéstől, amely 264 ezer forintba kerül, azonnal felugrik 20 fölé. Tovább tetézhetjük a költségeket, ha 19 helyett 20-as kerekeket választunk (ahogyan ez a tesztautón is volt), hiszen ezért is 266 ezer felárat kell fizetni. Egy két apróság és 21 milliónál tartunk, amely továbbra sem elképzelhetetlenül magas összeg. Szóval izgalmas külső forma a legnépszerűbb kategóriában (kompakt SUV) és egy relatív emészthető árazás. Ez pipa, de mégsem ezzel kezdem, mert van, ami bánt és ezen a teszt során többször mérgelődtem.

A Volvoban az szerethető igazán, azon kívül természetesen, hogy a biztonság mindenekelőtt áll a svéd márkánál, hogy markáns, jól körülírható és érzékelhető stílussal rendelkezett. A belső tér kialakítása, minősége egyszerre egyedi, minimalista, tehát mindenféle sallangtól mentes letisztult dizájn és közben megkérdőjelezhetetlenül prémium. Ez a két nagyon fontos tulajdonsága az, amitől én azt vallom a Volvoról, hogy a prémium szegmens része és igenis a német márkák (Mercedes, BMW, AUDI) mellett ott van a helye a sorban. Sajnos viszont azt kell, hogy mondjam, amit kívülről megkapunk az EX30-nál, az belül nem folytatódik.

Értem és tudom, hogy a Tesla nagyon népszerű és még jó is, tehát tarol az elektromos autók piacán. De azt is látni és tudni kell, hogy a Tesla nem prémium. Egy baromi jó marketing koncepcióval felturbózott „tech” autó. Olyan messze van a prémiumtól, mint Makó Jeruzsálemtől. Ez nem negatív kritika, ez tény. Mint ahogyan az is, hogy egészen biztosan a Tesla rendelkezik az egyik legjobb infotainement rendszerrel (ha ki lehetne tükrözni a telefonunkat mindenféle plusz kütyü nélkül, azt is mondanám, hogy a legjobbal). Jogos lehet a kérdés, hogy miért írom le mindezt egy Volvo teszt elején. A válasz az, hogy azért, mert ha nem lenne a korányon a Volvo logó és nem lenne belevarrva a jobb első ülés oldalába a kis svéd zászló, amely minden Volvo esetében szokás, akkor hihetnénk azt, hogy megjelent a Tesla 2 SUV változata. Mert nem ezektől az egyébként cukinak mondható jelektől, mint a kis svéd zászlócska válik Volvová egy Volvo.

És ez úton kérek elnézést a Teslától, mert a Tesla 2-ben, ahogyan írtam az autóipar jelenleg futó infotainement rendszerei közül az egyik legjobb van. Ez pedig nem igaz a Google alapú rendszerre, amit a Volvo beletett az EX30-ba. Amely alatt egyébként letölthető a Waze a Play Store-ból, de biztonsági okból az nem használható applikáció, ameddig az autó mozgásban van. Ezt nem kommentálom. De ne is akarjuk a Waze-t használni, hiszen egyébként tény, hogy a gyári navigáció sokkal több információt ad, például az érkezéskor várható töltési állapotról és kevesebbet az útközben álló trafipaxokról. Szóval le kell szokni a Waze-ről, ez az üzenet. A telefon kitükrözése pedig, mint ahogyan a Tesla is gondolja, hülyeség (mondjuk szerintem nem az).

De csak ezek miatt nem bélyegezném a Volvo EX30-at Tesla klónnak. De az állított, különálló kijelző, a műszerfal hiánya, az, hogy a kesztyűtartót csak a kijelzőn lévő gombbal lehet nyitni, hogy árva fia gomb nincsen az autóban és minden miatt a középső kijelzőt kell nyomkorászni azért már kellő példa. De ha ez nem elegendő, akkor nézzük az autó belső anyaghasználatát. Hát szerintem ez nem prémium, még akkor sem, ha azzal a gondolattal töltik meg, hogy újrafelhasznált műanyagokat használnak. Nem, nem akarok kemény, kopogós, nem komfortos érintésű anyagokat 21 millióért kapni egy Volvoban! És egyébként ez a gondolat a VW-nek sem jött be az ID. 3 első szériája esetében. Jelentősen bele kellett nyúlni ilyen tekintetben, viszonylag hamar. Szóval lehetne mások hibáiból tanulni kérem szépen. És, hogy ne csak Teslázzak, akkor az említett ID.3-tól is sikerült elgondolni azt a csodás megoldást, hogy egyetlen gombot spórolva a hátsó ablak ugyanazzal a gombbal nyitható, mint az első, ha előtte benyomjuk a rear előválasztó gombot. Remek érzés, hogy ezzel egy gombot le lehetett redukálni és biztosan ezzel is egy fűszálnyi carbon lábnyomot spóroltunk. Szuper boldogság és kényelmes is. Ja, ez nem kényelmes.
Ennyit a negatív gondolatokról, mert szerencsére akad azért sok-sok pozitív rész is a Volvo EX30 esetében. Talán az egyik legfontosabb a meghajtás. A 200kW-os (272 lóerő) hátsó kerekeket hajtó villanymotor hihetetlenül jó és gazdaságosan mozgatja a kompakt méretű (4233mm hosszú, 1838mm széles) és méreteihez képest nagy (2650mm) tengelytávval rendelkező, 1850kg tömegű szabadidőautót. Csupán 5,3 másodperc kell hozzá, hogy 100-ra gyorsítsa nulláról az autót. Igazi versenyautós érzés, hiszen még arra is képes, hogy a fenekét ide-oda mozgassa közben. Elképesztően jó!
A vezetési élmény egyébiránt nagyon kellemes a Volvoban. Jó, kényelmes a futómű, erősek a fékek. De, ami talán egy villanyautó esetében a legfontosabb, rendkívül jó a fogyasztása. A 69kWh kapacitású akkumulátora segítségével a 420-450 kilométer tehető meg, ami határozottan nagyon jónak számít. A töltése is rendkívül gyors, a tesztelt felszereltségű modell esetében váltóárammal 22kW-tal tölthető (az alaptípus 11kW-tal), gyorstöltőnél pedig felveszi akár a 250kW-ot is. Az viszont meglepő, hogy nincsen semmiféle vezetési üzemmód beállítási lehetőség, továbbá a rekuperációt (visszatöltés mértékét) sem lehet állítani rajta. Csak beülünk és indul, kiszállunk és megáll. (mint az VW ID.)

Az ülések szerencsére a Volvotól megszokott módon igazán kényelmesek és a külső méretei ellenére a beltér hihetetlenül tágas. Nem csak elől, hátul is elegendő a fej és a lábtér. A csomagtere inkább közepesnek mondható, 318l, de elől a motorháztető alatt is van egy plusz kábelnyi tér, továbbá a hátsó ülés lehatásával 900 literig bővíthető a hely.     

    

Vegyes érzelmekkel búcsúztam a Volvotól. Mint villanyautó kifejezetten jónak találtam és a formája is szerethető. A belső tér viszont számomra nem volt rendben, ennél én többet várok ettől a márkától, mind minőség, mind kreativitás tekintetében.

• volvo ex30 Volvo EX30 single motor extended range Ultra teszt Volvo Ex30 teszt

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!