Egy olyan jelenségről szeretnék most írni, ami nagyon általános, de szinte sosem beszélünk róla. Igazából nem is tudom, hogy a férfiak mennyire vannak tisztában ezzel, és nagyon érdekelne az ő véleményük is a témában. A nők közül meg sokan magukra fognak ismerni….Kérdés, hogy ki vállalja be?Akkor nézzük!

Az a helyzet, hogy egy nő elég hamar fel tudja mérni, hogy ki az a férfi, aki ott ül előtte. Általában már az első randi első 5 percében tudjuk….(na jó, igazából az 5 perc is túlzás…az első 3 másodperc jobban fedi az igazságot), hogy aki ott van velünk a mi emberünk-e vagy sem? Amikor egy nő beleszeret egy férfiba, akkor az esetek többségében nem abba a férfiba szeret bele, akit maga előtt lát…hanem a megérzéseivel letapogatja, hogy milyen lehetőségek rejlenek a férfiban…és ha tetszik neki, amit lát, akkor választja a férfit. Nem a jelent nézi, hanem a férfiban rejlő lehetőségeket fogják meg igazán…
És a kapcsolatban ilyenkor elkezdődik egy rejtett folyamat…

A nő – óvatosan, finoman, vagy erőteljesen, ez egyéniség függő – de elkezdi terelgetni a férfit afelé, hogy kihozza magából és megélje a rejtett képességeit és megvalósítsa azokat a potenciálokat, amik benne vannak. No, itt kezdődnek a gondok, mert:

- A nő elkezd birkózni azzal a nézőponttal (és sokszor a környezete is hozzátesz ehhez), hogy „ha igazán szereted, akkor elfogadod olyannak, amilyen és nem akarod megváltoztatni”…
Ez nagyon nehéz, mert mi nők igenis látjuk, hogy mi lehetne ebből a férfiból (kapcsolatból)…és miért ne lehetne, hisz itt arról van szó, hogy a férfi a valódi önmagát, a valódi képességeit éli, és nem azt a töredéket, akit most magának gondol….
-Nagyon sok esetben a férfi ilyenkor menekülőre fogja, mert érzi, hogy itt valami olyan elvárás van, aminek ő nem tud (vagy nem is akar) megfelelni…És ilyenkor a nő végignézni, hogy választja a könnyebbet, az egyszerűbbet, a – mondjuk ki őszintén – szánalmasabb életet/életformát/kapcsolatot….
Rengetegszer hallom ezt az értetlenséget nőktől: miért nem akarja a többet, a jobbat? Miért elégszik meg ilyen kevéssel?
…És ilyenkor jön a küzdelem…Sokszor persze inkább csak bennünk zajlik, kívülről úgy tűnik, nem csinálunk semmit…De van olyan is, hogy nyíltan….Támadunk, piszkálunk, manipulálunk, kedveskedünk, beolvasunk, győzködünk…hátha rájön már végre, hogy ő mennyivel több…. Ilyenkor látszólag a férfi ellen küzdünk, de valójában érte…

Amikor azt érezzük, hogy „el kéne engednem, de mégsem tudom”…nos ilyenkor még tulajdonképpen él bennünk a remény, hogy felébred. Hogy kinyitja a szemét, végre látni kezd és észreveszi azt, ami ott van az orra előtt! És ott is volt végig. Nem egyszerű érzés, amikor tudjuk, hogy a férfi mit keres…és azt is tudjuk, hogy már rég meg is kapta. Épp csaknem veszi észre, és rohan tovább süketen, vakon.

Talán a legtöbbször felmerülő kérdés, amikor nők beszélgetnek egymás között: tényleg nem látja? Létezik az, hogy ennyire vak legyen, vagy én vagyok a hülye, és belelátok olyat, ami nincs is ott? És persze erre a sablonválasz az, hogy ne akard megszerelni….ne akard kihozni belőle a többet…fogadd el olyannak amilyen. No, akkor itt kérek egy nagy adag őszinteséget, Lányok! Van olyan, akinek ez sikerült? Van olyan, amikor azt érzed, hogy a férfi nem éli azt a nagyságot, aki lehetne és te hagyod, hogy kicsi maradjon, és meg sem próbálod előhozni belőle?

• férfiak ismerkedés párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!