Úgy érzem, elég ideje ismerlek és eleget tettünk le az asztalra ahhoz, hogy belül egy benső hang súgja és kéri, nyújtsam feléd a kezem. Persze nem fizikai értelemben.

Kinyújtom feléd a kezem és azt akarom minden porcikámmal, hogy fogd meg és mindketten fogjuk a másik kezét. Fogni fogom a kezed, mikor új munkahelyen kezdesz és tele vagy kétségekkel magaddal szemben, akkor is, amikor költözünk és a fáradtságtól alig állsz a lábadon. Te is ott leszel velem, amikor például a hormonok miatt vagy gyámoltalannak érzem magam vagy a hetedik fejem látja meg a napvilágot és lángcsóvákat engedek a levegőbe.

Szeretnék ott lenni veled, mikor az örömöd éled meg, reggelente kávét főzni és vacsorát készíteni, hogy a hosszú nap kezdetén az éberséget egy hosszú nap után a lazítást élhesd át. Én pedig szeretném, ha úgy érzem, egyedül vagyok a világban és szorít a mellkasom a rossz hangulatomtól akkor ott lennél mellettem.

Akarom fogni a kezed, amikor beteg vagy és te is tedd ezt, kérlek. Ne engedjük el egymást. Hiszen annyira hatalmas ez a világ és olyan kevés az esély rá, hogy megtaláljuk a párunkat. A rengeteg emberben csak én is egy vagyok a tömegben, de amint fogjuk egymás kezét mi külön világot teremtünk a tömegben.

Nem kérem a holtodiglan holtomiglan esküjét, hacsak nem gondoljuk majd úgy, hogy szükségét érezzük. Semmi mást nem kérek, csak hogy dolgozz a kapcsolatunkon és ne ellene. Ne dőlj bele, hogy na, most már aztán révbe értem és nem kell a kisujjad sem mozdítanod, hogy ez így is maradjon. Egy kapcsolat addig jó, amíg örökmozgóként működik a két fél. Amint az örökmozgó egyik kilengése kisebbre redukálódik, egy idő után megáll. A kapcsolat meg bedöglik.

Így kérlek, fogd meg a kezem és ne engedd el, én nyújtom feléd az enyémet és hidd el, amint a kezünk egymás kezében lesz, soha nem engedem el.

• lélekhang párkapcsolat szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!