Férfiszempont: Undorítóan gyönyörű

Egyszer egy lánynak azt találtam mondani, hogy gusztustalanul szép a szeme. Azt válaszolta, ez neki nehezen jön össze. Erre én: úgy is mondhatnám, undorítóan gyönyörű.

Azután egy ideig nem gondoltam erre. Később aztán tovább folyt bennem a gondolat. Szeretem a látszólagos kontrasztokat. Az önellentétesnek tetsző állításokat.

Tudod, milyen az, mikor egy zene olyan erővel hat, hogy tényleg, igazából fáj. Vagy mikor tavasz jön, és a frissessége úgy mar beléd, hogy belepusztulsz. Az ősz színei, az eső illata, és a hideg egyszerre okoz ámulatot és lesz nehéz a szíved tőle.

Férfiszempont: Undorítóan gyönyörű - KERESD A NŐT - Férfiszempont - férfiszemmel, ismerkedés,

Beleborzongsz egy ölelésbe, egy dallamba, vagy ahogy szinte szétrobbannak az ízlelőbimbóid a kora nyár első eprétől. Vidéken felkelsz hajnalban, és a harmatos fűbe lépve annyira magába ránt az őseid génjeidbe ivódott, természettel való azonossága, hogy úgy érzed, nem akarsz többet aszfaltot látni. Mégis jólesik az espresso egy olasz kávézó teraszán. Tele vagyunk kettősségekkel. Ezek az ellentétek látszólagosak. És nem gyengítenek: ha megérted, mennyire mozaikszerű, kontrasztos és cizellált a lényünk, picit ez a tudat is segít, hogy egészebb lehess.

További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Kántor István

Nem vagyok Krúdy. És Bukowski sem. Habár mindketten szerették a hagyományos és kissé avítt vendéglátóhelyek szolgáltatásait más és más korokban és földrajzi egységben, egy dolog mégis összeköti őket. Na jó, kettő. Az egyik, hogy mindkettejüket szeretem. A másik, hogy vákuumszerűen magába rántó egyszerűséggel és mélységgel élték meg a zsigerien emberit, és ugyanígy adták is vissza. Ilyen vagyok én is. Néha karcos, olykor kicsit gyermeki, máskor talán keményebb. Ez mind igaz rám. És hogy mit fogok közölni, majd adja a stílust. De egy bizonyos: a véleményemet, gondolataimat nem szándékozom megfeleltetni valami előre gyártott elvárás-halmaznak. Írok filmajánlót, gyerekkori sztorikat, vagy csak reakciókat a körülöttem veszett zajjal dübörgő világ hangjaira. Férfi vagyok. Közelebb a negyvenhez, mint a harminchoz. És közelebb az éghez, mint a földhöz. És amíg vannak szárnyaim, egy-két lehulló tollamat a tintába mártom...