Sokan úgy tartják: az együttélés, a közös hétköznapok a fokmérője annak, hogy működőképes-e a kapcsolat. Mondhatnánk: több idő, jobb emberismeret – és ebben az esetben ez aranyigazság.

Ha azt hiszed, megváltoztathatod, tegyél le róla

Sokan ott rontják el, hogy saját képükre szeretnék formálni a másikat. Az ilyen jellegű hozzáállás szélsebesen felboríthatja a békét és az érzelmi egyensúlyt, súrlódáshoz, súlyos nézeteltérésekhez vezethet. Ám ki az, aki ne próbálná meg? Mindannyian képesek vagyunk egyfajta iránytűként funkcionálni a másik számára, szeretjük hallatni hangunkat, és igyekszünk a képzeletbeli, idealizált képhez idomítani a partnerünket. Van, aki kevésbé, van, aki jobban; személyiségfüggő. És ha valami nem stimmel, kezdődnek a kiborulások és parttalan vádaskodások. Ott állunk, egy olyan helyzetben, ami maximálisan új – és most kifejezetten az összeköltözésre, a kezdeti nézeteltérésekre szeretném fektetni a hangsúlyt. Hiszen korábban mindenki hazajárt, nem kellett beosztani, rendszerezni a szerepeket, hogy ki mit csinál.

Az életritmus nem csettintésre módosul

Egyesek a kötöttséget szeretik, mások képtelenek létezni, ha túlságosan be vannak határolva, úgy érzik, falak veszik körbe őket, amelyek egyre közelebb érnek, kiszorítják a szuszt a mellkasukból. Van, aki korán, más későn kelő típus. A skála szinte végtelen és feltérképezhetetlen. Így adódhatnak olyan konfliktushelyzetek az együttélés kezdetén, amikor haraggal, indulattal fordulunk a másik felé, csak azért, mert ő nem olyan, mint mi. Elvárnánk, hogy éjfél előtt ágyba bújjunk és aludjunk, aztán kiderül, hogy neki csak akkor kezdődik az élet, hajnalig nincs megállás, ha munkáról van szó. Zavar, ha fityiszt mutat a problémánknak és magasról tesz rá, így a sértődöttek szerepét emeljük magunkra. A belegondolás és együttérzés nagyon fontos. Egy védikustól hallottam, hogy ha mellőznénk a hirtelen indulatból való megnyilvánulást, azaz: mielőtt kirobbanna belőlünk a sértettség, lemennénk sétálni, időt adnánk magunknak, sokkal kevesebb fölösleges krízishelyzettel kellene megbirkóznunk. És talán a másik is előbb rájönne, hogy bizony van valami, amihez érdemes lenne másképp viszonyulnia. Ne véletlenül mondják: aludj rá egyet!

Több aspektusból elemezni a konfliktushelyzeteket

Fontos arra törekednünk, hogy a lehető legtöbbször a szeretet nyelvén szólaljunk meg, és ne csak a saját szemszögünkből, hanem a másik „szemüvegén” át is megvizsgáljuk az eseményeket. Ezzel egy olyan megértő közeget teremthetünk, amely nem csak a partnerünknek, hanem számunkra is komfortosabb.

Megérteni, hogy a másik is vágyik egyedüllétre

Rögtön hozzá is tenném: ez nem egyenlő azzal, hogy ignorál és figyelmen kívül hagy bennünket, egyszerűen szüksége van arra – ahogyan minden bizonnyal nekünk is –, hogy a saját csendjében leljen békére. Egy kis távolság egyébként sem árt, a túlzott kötődés sosem jó, egy kapcsolaton belül nem szabad szorongóvá válnunk, úgy éreznünk, hogy elveszítettük a szabadságunkat, hiszen akkor valami nem működik jól. Mindezek mellett még mindig az a legfontosabb, hogy megtaláljuk a szeretetnyelvünket. Ha ez megvan, a partnerünkkel vádaskodásmentesebb vitát folytathatunk, így a konfliktushelyzetek is könnyebben áthidalhatóak.

• együttélés férfiszempont párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!