Esküvői szokások a nagyvilágból
India: A csodás keleti országban egy esküvői is mesébe illő esemény. Az eleve többnapos ceremóniát furcsa és szép szokások és szertartások ékesítik. Ezek közül kiemelkedik a „medihni", már csak a szépsége miatt is. Ennek során az ara végtagjait gyönyörű, ámde roppant bonyolult mintákkal festik tele. Lényege az, hogy a menyasszony magát hercegnőnek érezve léphessen az új élet küszöbére.
Mexikó: A mexikóiak megkövesedett könnycseppeknek tartják a gyöngyöket, éppen ezért a menyasszony semmilyen körülmények között sem választhatja ékszerként. Ha ezt teszi, boldog élet vár rá, ám ha mégis megszegné a szabályt, sírni és szomorkodni fog az egész házassága alatt.
Svédország: Úgy tűnik, a svédek eléggé lazán kezelik a megcsalást. Bevett szokás ugyanis, hogy amíg az ara vagy a férj elhagyja a helyiséget, az ellenkező neműek sorban állhatnak a pár ott maradt tagjának csókjáért. Így már minek ide leány vagy legénybúcsú, nemde? Emellett él az a hagyomány is, miszerint a menyasszony jobb cipőjébe az apja, a balba pedig az anyja dugdos pénzt, nehogy pénz nélkül maradjon a házasságban.
Hollandia: Jellegzetes holland lakodalmi szokás, hogy minden vendég kap egy kis virágdíszt, amit a férfiaknak rendesen, de a nőknek fejjel lefelé tűznek ki. Magyarázatuk igen egyszerű: állítólag ezzel biztosítják be magukat, ha netán túl sok alkoholt (vagy spanglit) fogyasztanának az esküvőn, akkor meg tudják különböztetni a férfiakat a nőktől.
Németország: Németország bevett esküvői szokása a germán hagyományokig nyúlik vissza. A rokonok és a barátok feladata összegyűjteni egy csomó tányért és edényt, amit aztán a földhöz csapkodnak. Természetesen azért, hogy a zajjal elriasszák a rossz szellemeket, meg persze jó buli lehet büntetlenül tányérokat a földhöz vágni. Végül megjelenik az ara és a vőlegény, akik szépen eltakarítják a romokat, ezzel jelezve, hogy tiszta lapot nyitnak, és új életet kezdenek.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez