Egy ideális párkapcsolat elsősorban nem az összetevőktől lesz jó, nem a varázskomponensektől lesz tökéletes. Lehet benne rengeteg szerelem, szenvedély, libidó és feromon, egy ideális párkapcsolat mégis attól lesz ideális, ami nincs benne, amitől mentes, amitől tiszta. Mert egy ideális párkapcsolat valóban vegytiszta.

A szerelemguruk azt gondolják, jól kifőzték a szerelmi bájitalt, egyetlen titkos összetevőt sem felejtettek ki, de az ragacsos, nyúlós, sűrű és nehéz, mint a frissen kifőzött vattacukor, de legalább rózsaszín. Ráragad a nyelvünkre, ráfonja magát az auránkra, és végén levegőt sem kapunk, jól megfekszi a gyomrunkat.

Egy ideális párkapcsolatban nem arról készítek listát, mi kell nekem, mire van szükségem. Nem írom le csöndesen elmélázva a mágikus szavakat, mint például gyöngédség, odafigyelés, szeretet, tisztelet, kompromisszum. Mert ha eljutottam a lelki intelligencia egy magasabb fokára, tisztában vagyok az értékeimmel és a gyengeségeimmel, akkor kívülről figyelem büszkén lelkem ugrásszerű fejlődését, és már képes vagyok kész csomagként letenni a fenti értékeket az új szerelem küszöbére.

Egy ideális párkapcsolatban jobb lenne, ha azt tudnám listázni, mire nincs szükségem többé. Nincs szükségem szerepekre, mert önmagam akarok lenni, és azt akarom, ne faragjon rajtam a leendő párom minduntalan, mintha élettelen, formálni való fabábú lennék. Ne kényszerítsen rám észrevétlenül párkapcsolati szerepeket, ő ne legyen örök domináns, és én örök behódoló. Ne öltse magára az okos, tudatos, irányító vezető szerepét, és én ne legyek szófogadó, önálló döntésekre képtelen, vagy éppen lázadó gyermek.

Ne legyen megmentő, mentor, és én a bajba jutott, örök istápolásra szoruló nő, aki eltévedt az élet bonyolult erdejében, és most e támaszkodó kapcsolat hozza el számomra a fényt és a megnyugvást. Esendők vagyunk, olyan könnyen, észrevétlenül csúszunk bele egy-egy szerep ördögi körébe, és valójában nem is vagyunk tudatában, mi okozza a szűnni nem akaró diszkomfort érzetünket. Egy ideális párkapcsolat kihantolja, felszínre hozza rég elrejtett, mélyre szorított pozitív tulajdonságaimat, nem ránt a negatív tulajdonságok legmélyére, nem torzítja el a személyiségemet, és nem hozza ki belőlem a rosszat.

Mire nincs még szükségem? Nincs szükségem játszmákra. Nincs szükségem lassan ölő kapcsolatgyilkos kis párbeszédekre, amelyekről előre tudjuk, hogyan végződnek majd, befordulással, veszekedéssel, csenddel, és a játszma leges legvégén elköszönünk, mert hát nem megy ez nekünk, bármennyire akarjuk, felőröljük, halálra tépjük egymást, és a végén elköszönünk, jobb ez mindenkinek.

• harmonia párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!