Billie Jean lassan, kimérten. Chris Cornell-nek a Carry on a második szólóalbuma a 2002-es Euphoria morning után.

Chris Cornell az egykori Soundgarden zenekar énekese/gitárosa volt, majd később a Rage Against The Machine-es Tom Morelloval közösen megalapított Audioslave frontembere lett. A Carry on a második szólóalbuma a 2002-es Euphoria morning után. Sajnos azt a lemezt nem ismerem, így hát leginkább az anyazenekarok munkáihoz, legfőképp a Soundgardenhez tudom arányítani ezt a 14 dalt – melyek között a Casino Royale című legfrissebb James Bond mozi soundtrackjén hallható You know my name is szerepel – plusz a bonus tracket (Today).

A legszembetűnőbb, hogy ez egy sokkal letisztultabb, kevésbé depresszív zene, mint amit mondjuk a Soundgarden lemezeken hallhatunk. Azt is mondhatnám, hogy emészthetőbb, de nem kevésbé mélyebb. Itt már egy érettebb, az élet dolgait más aspektusban vizsgáló Chris Cornell énekel, aki azért hű maradt a saját múltjához. Hangja már nem annyira nyers, de nem kevésbé dögös, mint rég. Ami a dalokat illeti, fölösleges volna külön-külön elemezni őket, mert az összhatás az, ami igazán erős, egyet azonban mégis kiemelnék, mégpedig Michael Jackson Billie Jean-jének Cornell-féle átértelmezését. Annakidején a The Bates nevű formáció egy vad punk nótát kreált e dalból, itt pedig egy nyugis, higgadt, elmerengő, kicsit country-beütésű rockballadaként tűnik fel. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyet is ki lehet hozni ebből a slágerből, amelynek eredetije maga a 80-as évek. Szóval Chris ismét nagyot alkotott. Nem hibátlan a Carry on, de majdnem az! Van egy-két szám, ami itt-ott lapos egy picit, de a lemez nagy része magával ragadó, emelkedett és mély. Nálam eddig ez az év albuma!

:

• Chris Cornell: Carry on

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!