Az inzulinrezisztencia nyomában
Manapság egyre több embert, főleg nőket érint, az IR, vagyis az inzulinrezisztencia. A mai orvostudomány ennek ellenére, még gyakran elbagatellizállja, és úgy veszi, ez még csak egy figyelmeztető állapot, nincs ok, a komoly aggodalomra.
Mégis, egyre több nőt érint, és nem csak, hogy nincs tiszta képe erről az állapotról, de kérdéseire sokszor nem is kap választ, hogy ebben az esetben, mi is a teendő, hogy tényleg ne is legyen komolyabb gond? Cukor vizsgálatnál az inzulin állapotát sokszor nem is nézik, éppen ezért sokáig rejtve maradhat a diagnózis, addig amíg állapotunkba nem veszünk észre változást, de legtöbbször előrehaladott nőgyógyászati problémák útján derül fény a háttérben megbújó Inzulinrezisztenciáról.
Szervezetünk egészséges működése szempontjából nagyon fontos, hogy milyen a vércukorszintünk. Ennek szabályozásában pedig komoly szerepet tölt be az inzulin hormon működése.
Mi az inzulinrezisztencia?
Izulinrezisztens állapotról akkor beszélünk, mikor a sejtek “éheznek”. Az Inzulin egy hormon, ami segíti, hogy a sejtjeinkbe egészséges cukorszint épülhessen. Azaz, ő táplálja a sejtjeinket. Inzulinrezisztencia esetében a sejtjeink nem képesek felvenni a glükózt (cukrot), maga a működő receptor lesz, hibás, és ezzel a sejt rezisztens (ellenálló) az inzulinnal szembe. Ennek a következménye, hogy a vérünkben lényegesen több inzulinnak kell jelen lennie, hogy az képes legyen cukorral táplálnia a sejtjeinket.
Az inzulin szükségletet a hasnyálmirigyben lévő Langerhans-szigetek sejtjei állítják elő. Az extra mennyiségű inzulintermelést egy ideig képes a szervezetünk előállítani, de végül kimerül, és nem lesz képes a megnövekedett inzulin igényt előállítani. Ezért is nevezik az inzulinrezisztenciát a cukorbetegség előszobájában. Ebben a stádiumban, ami nem komolytalan, de még képes vagy megelőzni a nagyobb bajt!
Mi a kiváltó ok?
A probléma az inzulinreceptorok zavarában keresendő, amik esetleg már genetikailag nem jól alakulnak ki, vagy idő közben, nem megfelelően működnek. Családon belüli genetikai öröklődésként biztos, hogy jelen lehet a 2-es típusú cukorbetegség. Ezen kívül D-vitamin hiány is állhat a receptorok helytelen működésének hátterében.
Manapság szintén nagyon elterjedt nőgyógyászati betegség a PCO- (policisztás ovárium szindróma) is okozója lehet az inzulinrezisztenciának. Mint ahogyan a pajzsimirigy-alul működés, különböző emésztési és bélrendszeri problémák is. Fontos, hogy ha az Inzulinrezisztenciáról már tudunk, járjunk utána, hogy esetleg bármilyen előbb említett jellegű rendellenesség van-e még a háttérben, és fordítva.
Inzulinrezisztenciát a vérből állapítják meg, cukorterheléssel, de ilyenkor nem a vércukorszintet nézik, hanem a vér inzulinszintjét. Ha gyanakszunk, hogy inzulinrezisztenciánk lehet, akkor az orvostól kifejezetten az inzulinrezisztencia vizsgálatára kérjünk vérvételt.
Milyen tünetei vannak az Inzulinrezisztenciának?
Leggyakoribb tünet, a menstruációs zavar, ami legtöbbször együtt jár a PCO-val. Ennek következtében pedig sajnos a meddőség (legtöbbször ideiglenes) állapota.
Ide tartozik a hirtelen túlsúly, rendellenes helyeken való erős szőrzet megjelenése és a hajhullás.
Inzulinrezisztencia fokozott jelenléténél megjelenik az alvás zavar, éjszakai ébrenlét, örökös kialvatlanság, fáradtság érzete, hirtelen szédülés, gyengeség érzése és a depresszió, nyughatatlan, kedvtelen hangulat. Édes ételek (főleg csokoládé) abnormálisan erős kívánása, egyik pillanatról a másikra (ahogy a vércukorszint lesüllyed), falánkság, ételek kívánása, különösen minél cukrosabb, egészségtelenebb, gyorsan felszívódó ételeké (mivel sejtjeid ilyenkor már nagyon erősen éheznek a cukor hiánya miatt!)
Az utóbb említett tünetek roppant bosszantóak lehetnek, és valóban komolyan kell venni őket. Figyelemhiányos dekoncentrált állapotokat előidézve, igazán megnehezítheti az egyszerű hétköznapokat.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez