Az élmény továbbra sem Mini – Mini Cooper S

Telnek az évek, és sorra jönnek ki az újabb Mini generációk. Jelenleg a negyediknél tartunk, és ha az elektromosítás így folytatódik, lehet, hogy benzines Mini már másik karosszériával nem is lesz többé. Legalábbis a BMW jelenlegi elképzelése szerint 2030-ra teljesen elektromossá válik a márka, így ez nagyon is benne van a pakliban. Ebből már sejthető, hogy a mostani tesztünk alanya egy benzines Mini, abból is az erősebb kivitel.

A Mini teszteknél gyakran arról írok, hogy ez a márka valahogy boldogságot hoz nekem. A Countryman talán kevésbé, hiszen az a változat, annak ellenére, hogy manapság a legdivatosabb, SUV-kivitel, már csak nyomokban tartalmazza a Mini géneket, ami nekem kevés ehhez az érzéshez. A hagyományos Mini viszont mindig hozza ezt az életérzést, így amikor közeledett az időpont, körbekérdeztem a baráti körömben, hogy ők is hasonlóan gondolkodnak-e a Miniről. A válasz meglepő volt, mert nem mindenki értett velem egyet, sőt sokan nem is értették, miről beszélek. Ez elgondolkodtatott, és végül rájöttem a válaszra.

A Mini a vezetés élményéről szól. A rövid karosszéria, a direkt kormányzás, a belső tér egyedi hangulata, és nem utolsósorban a go-kart szerű vezetési élmény azok számára jelent boldogságot, akik többet látnak a vezetésben, többet várnak egy autótól, mint hogy elvigye őket egyik pontból a másikba. Akiknek a lelkében robbanó motor van, és akiknek az ereiben némi benzin is csordogál. Azok az ismerőseim, akik nem így gondolkodnak, számára a Mini nem jelent semmit – csak egy relatív kicsi, szűkös, kompromisszumokkal teli, túlárazott négykerekűt. Ezek az ismerőseim általában Toyotával járnak, és a döntéseikben kiemelt szerepet játszik, hogy a szervizköltség igazán gazdaságos legyen. De szerencsére a világ színes, és nem mindenki így éli meg a közlekedést. Az utóbbi kör számára pedig a Mini mindig különlegesség marad. De mit tud a negyedik generáció?

A „Miniség” megtartása mindig a legnagyobb kihívás egy új modell széria bevezetése során. A Mini egyértelműen egy evolúciós modell, ahol az egyes generációknál megmaradnak azok az alapvető értékek, amelyek miatt szeretjük a márkát. A formai jegyek ott vannak a modell minden szegletében, és nemcsak a külsőségekben, hanem a karosszéria alatt is érezzük a Mini géneket.

A Mini, akárcsak az előző generáció esetében, most is kapható 3 és 5 ajtós változatban. Az előbbi a klasszikus, az utóbbi a valamivel praktikusabb. Az ajtók számának növekedésével az autó hossza átlépi a 4 métert. A nálunk járt 3 ajtós, azaz az igazi ikonikus kivitel 3876 mm hosszú, amely alig több mint 1 centivel hosszabb elődjénél. Ugyanez igaz a magasságra is, hiszen csak minimálisan növekedett ebben az irányban is (1432 mm). Ez örömteli, hiszen mutatja, hogy nem a befoglaló méretekkel, hanem kizárólag a formával játszottak a mérnökök. Megmaradt a hatalmas kerékjárati ív, a minimalista kialakítás, a 8 szögletű, ívelt hűtőrács, a kerek lámpák, és a nyíl egyenes tetősík is. A hátsó LED lámpák ugyanúgy az Union Jacket, azaz a brit zászlót idézik, bár a fényjáték most egy picit változott.

A külsőségek ellenére az új Mini összetéveszthetetlen, modernebb, talán még letisztultabb a dizájn.
A belső tér ezzel szemben jelentősen megváltozott. Természetesen van egy jellegzetes részlet, ami miatt továbbra is összetéveszthetetlen és egyedi a Mini. Ez a kerek formájú OLED kijelző, valamint a head-up display, amely a plasztik lapra kerül kivetítésre a korány előtt, a nagyon éles szélvédő síkja miatt. Az infotainment rendszer teljesen egyedi, nemcsak a hatalmas, frizbi méretű képernyő miatt, hanem a menürendszer és a grafikai elemek is megkülönböztetik a Minit bármelyik másik típustól. Hiába a BMW tulajdonlás, nem alázták meg a márkát azzal, hogy azonos szoftvert tegyenek az angol gyökerekkel rendelkező járműbe. Minden kezelési elem egyedi, mégsem mondható bonyolultabbnak. Egyszerűen használható, átlátható, és a szoftver sebessége gyors. Sajnos a képernyő alatti részt visszalépésnek érzem a korábbi Minikhez képest. Imádtam a krómozott, repülőgép-kezelőre emlékeztető kapcsolókat, ami nagyon egyedi és feltűnő része volt az elődöknek. Lehet, hogy már nem divat a króm, de a mostani fekete/szürke műanyag kapcsolók, függetlenül a formai hasonlóságtól, minőségileg visszalépést jelentenek. Aranyos persze a kis kulcs alakú középső kapcsoló, amelyet ha elforgatunk, elindul az autó, és ötletes a fokozatkapcsoló is, amely tőle balra helyezkedik el, de a fogása, megjelenése nem hozza ugyanazt a hatást, mint korábban. Továbbá hiányolom a fizikai gombokkal vagy tekerőkkel megoldott hőmérséklet-szabályozást, mivel ez utóbbit csak a menüből, a képernyőn keresztül lehet állítani.

Megmaradt az abnormálisan vastag kormány, amely különösen vastagnak tűnik, ha átülünk a Mini után egy másik márka volánja mögé.
Az anyaghasználat általában rendben van az gépkocsiban. A műszerfal igényesen kárpitozott, kellemes tapintású anyagokat találunk mindenhol a térdvonaltól felfelé. A helykínálat viszont kompromisszumos a Miniben. Elöl elegendő a tér, de ha a két első ülésen magasabb felnőttek utaznak, akkor szűkösnek érezhetik. Hátra viszont ezek az emberek valószínűleg nem férnének be. A hátsó ülések esetében inkább kisebb gyerekekre gondoltak a tervezők.

A csomagtér sem túl tágas. Alaphelyzetben 211 literes, bár egy elválasztó lap segítségével több rekeszre osztható. Lehajtott ülésekkel 725 literig bővíthető a kapacitás.
Végül pedig a legizgalmasabb rész, a meghajtás. Érdekes és nem véletlen, hogy a legnagyobb gyorsulásra képes változatnál meghagyták a benzines motort a dobogó legfelső fokán. A nálunk járt, 2 literes, négyhengeres, 204 lóerős, 300 Nm nyomatékkal rendelkező változat 6,6 másodperc alatt gyorsul fel álló helyzetből 100 km/h-ra. Ez egy tizedmásodperccel jobb, mint a legerősebb elektromos verzió. A fogyasztási adatok viszont nem túl kedvezőek. A nálunk töltött idő alatt 8,8 literes átlagfogyasztást mértünk vegyes használat mellett. A városi fogyasztás különösen magas volt, hiszen itt könnyen elfogyaszt 10 litert, vagy akár annál is többet az autó. Városon kívül viszont jobb értékeket lehet elérni, 6-7 liter közötti átlaggal.

Összességében az új Mini nem okozott csalódást. Továbbra is remek autó, kimondhatatlan mennyiségű kényelmi és biztonsági extrával, valamint egy párját ritkító módon megalkotott lengéscsillapítással. A meghajtási rendszer és a vezetési élmény úgy lett megtervezve, hogy bármelyik nap, bármerre is vezessen az utunk, öröm legyen vele közlekedni.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szőnyi Zoltán

Jó pár évet töltöttem az autós szakmában, de azt is mondhatjuk, hogy ez egy továbbtanulási időszak volt számomra, mivel egész életemben érdekeltek az autók. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen több száz különböző fajta autót volt szerencsém kipróbálni életem során és számos szakmai konferencián volt lehetőségem képződni. Igyekszem a megszokotthoz képest más megvilágításból írni, beszélni az autókról.