Aki engem szeret
Aki engem szeret, az tudja, hogy így csak önmagamat védem. Nem akarok több fekélyes, lassan gyógyuló sebet a szívemen, nem tékozlom, nem szórom rá a szerelmemet a jöttmentekre, hétpróbás gazemberekre, hogy aztán halálra gázoljanak lánctalpaikkal. A boldog, gondoskodó szerelem létezésében hiszek, de nem vagyok képes adni önmagamból, amíg nem érzem a szerelem bőségét.
Én nem vagyok előző szerelmek folytatása, nem vagyok kiegészítés, nem vagyok második esély, és soha nem leszek második nő. Aki engem szenvedéllyel, lángolón szeret, azzal én összeborulva, fuldokló leválaszthatatlan szimbiózisban élek, mindaddig, amíg érzem a szerelmét.
Aki engem szeret, annak az ölelései nem ritkulnak, és nem csak elfogadja, hanem viszonozza az enyéimet. Akkor nem lesz az én ölelésem sem bátortalan, akkor nem lesz gyenge, hiteltelen az érintésem. Aki engem szeret, annak ujjai nem csúsznak ki a kezeim közül, az nem kerüli fürkésző, vihar előtti csendet félő tekintetemet. Aki engem szeret, az velem egy irányba néz, az csókot ad, és nem homlok puszit, nem fordít hátat az ágyban, és nem szorít ki a párbeszédekből az asztalnál. Aki engem szeret, az tudja, hogy nem tűrök el vetélytársat, nem tűrök, ólálkodó, macskatestű nőket, mert aki engem szeret, nem vágyik másmilyen angyalhangra, csak az enyémre, és nem ólálkodik fülledt, félhomályos, titkos szobákban másféle női érintéseket vágyva. Én nem vagyok előző szerelmek folytatása, nem vagyok kiegészítés, nem vagyok második esély, és soha nem leszek második nő. Aki engem szenvedéllyel, lángolón szeret, azzal én összeborulva, fuldokló leválaszthatatlan szimbiózisban élek, mindaddig, amíg érzem a szerelmét. Aki engem szeret, az tudja, hogy a közönnyel nem tudok mit kezdeni. Akkor én nem bízom, és gyanakszom, és bőrét szimatolom, és éjjelente fürkészem az arcát, miről, kiről álmodhat. Megfordult alattam a föld, sérült túlélő lettem, lényemet átjárja a szomorúság. Honnan ismerném én, milyen az, amikor rendezett életű, vihogó vidám fiúk és vidám lánykák szeretik egymást? Aki engem szeret, annak a hűség nem talpig nehéz, az nem lesz szökevény, nem gondolja meg magát, és nem vonul vissza napokra az emlékezés erdejébe.
Aki engem szeret, az nem sír a kikerült utak miatt, melyekre miattam, az én szerelmem miatt nem lépett rá. Az tudja, hogy a legborzasztóbb, ha nem felel, és többé már nem tudunk beszélgetni.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez