A szerelem csak a jelen lecsupaszított, friss, várakozó talajában képes virágba borulni. Nem tűri az örök emlékezést, az elvarratlan, szétfoszlott, kibomló szálakat, nem hagyja a múlt romjain való lődörgést, a szerelemnek határozott, erőteljes karaktere van, a szerelem forrón izzik, és soha nem langymeleg.

Egykori szerelmeid szellemei már nem kísértenek, hagyom őket békében átkelni. Az elbúcsúztatásuk a te dolgod volt, semmi közöm mindehhez, nem szólhatok bele. Nem látogatod a nyugvóhelyét egyiknek sem, ami volt, elmúlt, nem térsz vissza, nem viszel virágot egyetlen elmúlt szerelem sírkövére sem.

A múltad sérthetetlen, privát zóna, számomra ismeretlen, örökké misztikusan zárva maradó hetedik szoba. Nem nyitom ki, nem lépek be, sem a tudtoddal, sem a tudtodon kívül. Múltad mozaikdarabjaiból nem rakok ki történeteket, nem következtetek semmire régmúlt, vagy soha meg sem történt epizódokból, nem keresgélek régi leveleket, régi hajfürtöket dobozba zárva. Nem akarom tudni, milyen ígéretet tettél a múltban, és kinek. Elmúlt szerelmeid dobozba zárt hétpecsétes titkok. Azért zártad le, mert elbúcsúztál tőlük és örökre elvarrtad a kifeslett szálakat.

Emlékeid tiltott területét nem látogatom titokban, nem veszem a kezembe, nem forgatom remegő kézzel és felgyorsult szívveréssel egyetlen emlékedet sem, öntépő mazochizmusom nem ölt ekkora mértéket. Nem akarom látni a múlt filmjét, nem szerepeltem még benne, nem volt helyem ott. A létezésemről sem tudtál akkor, csak a fájó üresség, az örök kínzó, hiányérzet figyelmeztetett a jöttemre, jelezte, hogy közel vagyok. Milyen mély intuíció, hetedik érzék sodort hozzám egyre közelebb és közelebb? Ahogy haladtál felém, úgy dobáltad ki az út szélén az elmúlt, kifényesedett, elfáradt szerelmek emlékeit. Nincs már senki, aki benne él félrecsúszott nyakkendőkben vagy eltévesztett köszönésekben, nem élnek tovább sehol, nem születtek újjá más testekben, belőlem nem akarsz hasonlót formálni.

• bizalom induló párkapcsolat őszinteség

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!