A szerelem az élet maga!

Furcsa dolog a szerelem: akármilyen fáradtak, életuntak, fásultak vagyunk is, akár hosszú éveken át, ha újra ránk talál egy pillanat alatt felforgatja körülöttünk az egész világot és csodát varázsol a szívünkbe.

- Nem fogok tudni többé megbízni senkiben - mondogatta a barátnőm - nem is fog jönni senki, hogy jönne, hisz már nem vagyok húszéves! Aztán az élet mégis másképp gondolta és egyszer csak azt vette észre, hogy hevesebben dobog a szíve, jókedvűen ébred, új terveket dédelget, rátalált a szerelem.

- Eleinte furcsa volt, hogy valakinek fontos vagyok - mondta - hogy valaki odafigyel rám, hogy veszi a fáradságot, és reggel kávét készít nekem úgy, ahogy én szeretem. Hogy észreveszi, ha rosszkedvű vagyok, vagy ha épp vidám, hogy ragyogó szemmel néz rám, és szépnek talál. Nem is tudtam rögtön mit kezdeni ezzel az egésszel, fogalmam sem volt, hogy kell egy ilyen helyzetet kezelni: annyira váratlanul ért, és annyira elszoktam mindettől, hogy majdnem elrontottam. De lehet, hogy még azzal együtt sem tudtam volna téveszteni, mert ez a férfi, annyira akart engem, hogy tűzbe ment volna értem. A kezdeti ügyetlen kommunikációm betudta a régi sérelmeimnek, nem vette magára az idétlen megjegyzéseimet, nem érdekelték mások rosszindulatú észrevételei, semmi, mert nem akart mást, csak a közelemben lenni.

Bármennyire nem hittem benne, bárhogy tagadtam magam előtt, csak az derült ki, hogy létezik igazi szerelem. Létezik olyan férfi, aki hajlandó és képes megküzdeni egy nőért. Aki tud férfiként viselkedni, felelősséget vállalni egy kapcsolatért, elviselni egy nő rosszkedvét, hangulatváltozásait, óvni és támogatni őt, s szeretni, úgy igazán. Aki minden mozdulatával kifejezi, hogy fontos számára a másik, nem akar uralkodni rajtad és boldogan, irigység nélkül csodál, akkor is ha magadról azt gondolod, messze nem a világ legszebb nője vagy.

Azt hiszem az élet ilyen: percről percre más arcát mutatja. Ha akarja, bebizonyítja a lehetetlenről, hogy lehetséges, meggyógyít gyógyíthatatlan betegségeket, összehoz mérföldnyi távolságokból találkozásokat, szerelmet ébreszt ott, ahol, már a remény is meghalt. Az élet számára minden lehetséges, korlátok csak a mi fejünkben vannak, a mi fantáziánk szegényes.

Agatha Seymour

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!