Ma reggel még a reggelim is a földön landolt, a vizes pohárral egyetemben és ezt követően hosszú percekig csak álltam. Az a bizonyos „miért pont én” érzés előszeretettel integet felém és nem habozik maradni sem.

Igen, elismerem, nem az én napom a mai, sőt jó pár ilyen van az életben. Megbántottak és nem tudtam úgy teljesíteni az előttem álló kihívásokat, ahogy egyébként szoktam, ahogy szeretném, de ettől még az vagyok aki. Talán ma nem ragyogok úgy, ahogy szoktam és ebből fakadóan, ahogy el is várják, talán ma nem tudtam az égig repülni.

Esendő vagyok, mint mindenki más. Sebezhető is. Mégis arra szeretném magam emlékeztetni, hogy bár a szárnyaim megsérülhetnek, nem törnek le és a szépségükből sem veszítenek. Bizonyos mezőkhöz érkezve az életben, nagy szélviharok tépáznak meg minket, még akkor sem leszünk kevésbé azok, akik vagyunk.

Nem fog egy nehezebb nap, vagy időszak „kicserélni”. Nem fogja azt skandálni, hogy éppen ebben a pillanatban csak ennyit érek, mert jelenleg nem a megszokott ütemben teszem meg a lépéseket. Néha azt hinnénk, hogy vannak emberek, akik még hibázni sem tudnak, mintha be lennének programozva. Hát ki kell ábrándítsam mindazokat, akik ebben a tévhitben éltek eddig. Ugyanis a maximalista, perfekcionista emberekkel is előfordul, hogy szürkében látnak mindent. Nem olyan gördülékenyen alakulnak a dolgaik, ahogy eddig megszoktuk.

És? Valójában kit érdekel? A saját magaddal való elszámolás a legfontosabb, a legmérvadóbb elsősorban. Nyugodt szívvel engedd el, ha ma mindenki furcsán méregetett, mert túl érzékeny voltál és az elronthatatlant is elrontottad. Mert szökőévente nem vagy a toppon. Senki felé nem tartozol kötelezettséggel, vagy magyarázattal ennek kapcsán. Nem tudunk minden nap szárnyalni, és igazából nem is kell. Az agy és a test jelez, hogy tartsunk egy kis szünetet és ennek számos következménye járhat azzal, hogy nem a legjobb formánkat hozzuk.

• belső erő életszemlélet hit lélekhangok önbizalom

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!