A nőt naponta meg kell hódítani, a férfit naponta el kell csábítani
A nő csábító, a férfi vadászó, és hódító. De hogyan tartható fenn a férfi vadászösztöne egy tartós kapcsolatban? Boldogan élünk, míg meg nem halunk, és elfelejtjük, már hogyan nyílik a szenvedélyt tartósító üvegcse. Nem szagolunk bele, nem szívjuk magunkba, és nem használjuk azt egymást megőrjítő és újra tűzbe hozó saját készítésű feromon parfümként. A hétköznapok szürkeségén túl már nem hívjuk újra táncba a szerelmet.
Tombolnak a hormonok a szerelem laboratóriumában, és jelképesen szerelmi bájitalt készítünk, meg is itatjuk kedvesünkkel. Ezzel talán életre szóló szerelmi kötést alkalmazunk? Dehogyis. Az esetek többségében holtomiglan, holtodiglan punnyadunk, és e pillanattól kezdve elegendő a passzív részvétel, és a kezdeti égszakadás-földindulás, vagyis szerelmi eufória tenger méltatlanul langyos állóvízzé párolog.
Ahol tűz volt, ott mindig lesz parázs, mondják. Való igaz, de a parázs sem szítható örökkön örökké, főleg, ha elsétálnak mellőle és magára hagyják, új tűzrakó helyet keresve. Mégis, a tüzet meggyújtottam, őt választottam, ragaszkodom hozzá, ha kell, órákig bajlódom a parázs felszításával, míg végül megjelenik az a kicsi láng. Nekem mégis megéri a várakozás, és a belefektetett energia, mert ő kell, ezért nem hagyom a parazsat kihunyni. A szexnek nagyon is sok köze van a boldog párkapcsolathoz, hiszen nem csupán lelkileg kapcsolódunk, hanem szexuálisan is. A kezdeti égszakadás-földindulás érzések után, amikor ki sem az ágyból, a bolygók ismét elfoglalják megszokott helyüket, és a párkapcsolatban is eljönnek a hétköznapok. A kapcsolat dinamikája megszelídül, átalakul, de továbbra is érzelmi és biológiai igényünk kell, hogy maradjon a boldog testi szerelem. Ha minden más, még a lényegtelen, hétköznapi dolgok is a szex elé helyeződnek, az ölelés, az érintés egyre inkább csupán lelki közösség, akkor ütött a párkapcsolat vészharangja, ideje sürgősen elkezdeni dolgozni a szerelmi életen.
Szexualitás nélkül is létezik intimitás, van jó éjt puszi, van bátorító ölelés, megnyugtató vállba veregetés, és van összebújva alvás, de ha nem pattognak az erotikus szikrák, nincs tűz, nincs jóleső libabőrözés, nincs lángolás, és nincs szeretkezés utáni vágy, akkor csak életközösségben létezünk, de nincs valódi, eleven, izgalmas, vibráló párkapcsolatunk. Egyáltalán nem törvényszerű, hogy egy párkapcsolatban, házasságban egy bizonyos számú év elérése után teljesen és tartósan kialudjon a szenvedély. Boldogok vagyunk-e valójában, ha egyáltalán nincs közöttünk testi szerelem?
A vágy zabolátlan, kiszámíthatatlan, és nem ismeri a megszokásokat, a komfortot, az ismétléseket, a monotóniát. A vágy legnagyobb ellensége pedig éppen az, amire egy tartós kapcsolatban annyira vágyunk: a stabilitás. A tartós párkapcsolat megbízhatóság és közelség, de a vágy féktelen, nem bírja a kontrollt, szereti az újdonságot, az ismeretlen, járatlan utakat, és bizonyos távolságot preferál. Minél inkább benne létezünk a kapcsolat komfortzónájában, annál jobban vigyázunk a bevált mozdulatokra, a bejáratott szerelmi forgatókönyvre, vagyis arra ügyelünk, hogy benne maradjunk a komfortzónában. Igazából, ha végignézek rajta, mit látok? Egy férfit, akinek öt, tíz, tizenöt éve nézem az arcát, és ismerem az összes hisztijét, nyűgét, múltját, démonjait, búját-baját. A barátom a társam, a tartozékom lett az évek során. Az egyforma keretek azonban idővel elfáradnak, színeket vesztik, unalmassá válnak.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez