Nem, nem a szőke hercegről akarok írni, bár tény, hogy ez a karakter kiválthatja a meseszerűség érzését, a nagy érzelmeket és a szép fantáziákat egyaránt. Csakhogy a valóság egészen más. A valóság egy bizonytalan, mélyen kötődni és elköteleződni nem tudó férfi.

Szerintem a legtöbb nőtársam ismeri azt a helyzetet, amikor a férfi bizonytalan, hogy akarja a kapcsolatot vagy sem. Esetleg akarja egy részét, de az egészet át kell gondolnia. Esetleg még egy másik kapcsolatban él, és össze van zavarodva. Természetesen senkit nem akar megbántani, egyébként pedig mindenkivel megteszi.

Sokan erre ráharapunk, mert az adott helyzetben nem látszik kristálytisztán, hogy mi történik, tulajdonképpen tényleg bármi lehet az adott kapcsolatból, ráadásul az érzelmek olyan egyvelegét képes belobbantani egy ilyen működés, ami szinte transzba ejtő. Ráadásul mindezt gyorsan. Egyrészt ott az álmodozás, a fantáziálás, az együttlétek öröme, az egymásra hangolódás, másrészt pedig a sóvárgás, a kétség, a hiány, a beteljesületlenség, és mindezt megkoronázza a remény, esetleg átszövi a titok, a fel nem vállalás.

Azért hívom hol volt, hol nem volt férfinak az ilyen típust, mert ezt az élményvilágot szólítja meg. Az egyik nap jelen van, tanúbizonyságot tesz az érdeklődéséről, az érzéseiről, a másik nap viszont elfoglalt, elérhetetlen, esetleg mással van. De ez megjelenik apróbb mozzanatokban is. Elmondja, hogy mennyire megérintődött a kapcsolatban (közelít) viszont nem tudja, hogy jó ötlet-e, készen áll-e erre (távolít), amitől nagyon rosszul érzi magát, bűntudata van (együttérzést, sajnálatot kelt). Erre sok nőtől a válasz a türelem, a megértés.
Az eredmény pedig a düh és a csalódás.

Mit lehet tenni?

- A helyzet nem könnyű, pontosan a nagy érzelmi bevonódás, a sóvárgás és az újra és újra felbukkanó remények miatt. Ugyanakkor, ha már benne vagyunk egy ilyen helyzetben, akkor érdemes lehet határidőt szabni magunknak, hogy meddig várunk arra a bizonyos döntésre. Fontos felismerni, hogy ez a várakozás egy sérülékeny és megterhelő állapot, így van az a pont, amikor határt kell szabnunk magunknak és a másiknak is. Persze az eleje borzalmasan nehéz tud lenni, de még mindig könnyebb, mint sokáig egy érzelmi hullámvasúton ülni.

- Beszélni egy kívülállóval, aki talán józanabbul látja az adott helyzetet, mint mi. Nem kell, hogy keménykezű legyen velünk, hisz épp nehéz helyzetben vagyunk, így jó, ha ezt megérti az illető, és empatikus, de mellette nem árt, ha felnyitja a szemünket, mi pedig képesek vagyunk meglátni, mi is történik velünk.

- Feltenni magunknak a kérdést: mit keresek itt? Mit tud ez a férfi, ami számomra oly vonzó? Mik a félelmeim? Tulajdonképpen miért egy elérhetetlen partnert szemelek ki magamnak?

- Felejtsük el, hogy megmentjük ezt a férfit! Fontos, hogy a probléma, amit az illető megfogalmaz valós. Ő tényleg szenved, tényleg nem tudja, hogy mit akar valójában, a félelmei irányítják. Ugyanakkor ezt egyetlen ember tudja csak megoldani, az pedig saját maga. Az ilyen elakadások általában mélyen húzódnak, a legtöbb esetben szakember segítsége lenne indokolt.

- Gondoljuk végig, hogy magunkat mire tartjuk! Valóban egy ilyen kapcsolatra, egy ilyen kiszolgáltatott helyzetre vágyunk? Vagy ennél azért magasabbak az elvárásaink?

Természetesen ez a működés nem férfispecifikus, de azért náluk gyakoribb. Akárhogy is, a kapcsolati libikóka, az állandó bizonytalanság, a nagy hullámok, az öröm és elkeseredés folytonos váltakozása kimerítő. Ismerjük fel, hogy van más lehetőség is, létezik stabilitás, jelen levés, biztonság is!

A cikket írta: Benke Vali Leria

Instagram

• bizonytalan kötődés párkapcsolat pszichológia

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!