A harmincas, egyedülálló nők a világ kirekesztettjei?
Egyedülállónak lenni nem jelent egyet a magánnyal. Sokszor hangzik el ez a mondat, és tényszerű, hogy valóban igaz is. De vajon miért van mégis egy láthatatlan skarlátbetű azokon a harmincas nőkön, akik még mindig nem találták meg a nagybetűs szerelmet?
A szingli létnek megvan az előnye és a hátránya is. Ugyanakkor mint a legtöbb ember, a szingli is érez és olykor valóban millió kérdés forog az agyában, hogy miért is van egyedül?
Bár kétség sem fér hozzá, hogy manapság a férfiak és a nők megítélése egy kettős mérce alapján működik, mégis mi az oka annak, hogy a nők esetében sokkal nagyobb terhet ró a társadalom arra, aki egyedül van?
A harmincas, egyedülálló nő valóban tragédia a világ szemében?
Miért van az, hogy egy harmincas éveiben járó férfi még kapósnak számít, aki attól függetlenül, hogy magányosan tengeti napjait, mégis izgalmas, jó parti, aki minden bizonnyal csak az életét építette eddig és ezért nem a szerelem megtalálása volt nála a fő irányvonal? Férfiak esetében a negyvenes a bűvös szám, amikor azt mondjuk, hogy bizony az a férfi, aki ennyi idősen még nem alapított családot és egyedülálló, azzal valami baj van. Nők esetében ez tíz évvel korábban megérkező állapot.
Vajon a harmincas, egyedülálló nők megítélése tényleg csupán két részre oszlik? Mi vagyunk azok a nők, akik a fiatalabb férfiaknak még izgalmas kihívást jelentenek, mert magabiztosabbak vagyunk már az ágyban a húszas korosztálynál, és nem igényeljük a tündérmesét? Voltaképpen pedig egy kissé szánalomra méltó tekintettel néznek ránk, amiért szegény nő, még mindig képtelen eljutni a megállapodás és a harmonikus családi élet pontjához?
Diszkriminálva lennénk pusztán azért, mert a társadalom még mindig nem értette meg, hogy egy nőnek is lehet számos oka arra, hogy ennyi idősen még mindig nem találta meg a nagy Ő-t? Szomorú tény, hogy nem látják azt is ezzel együtt, hogy számtalan álmatlan éjszaka és megannyi önbántó gondolat van egy olyan nőben is, aki harmincas éveiben egyedül van. Mert igenis a mi korosztályunk egyedülállói is éppen annyira törekednek a kiegyensúlyozott, harmonikus életre akár párban, akár anélkül.
Az, hogy kinek mikor érkezik meg a nagybetűs szerelem az életébe, az nem egy adott időponthoz van kötve. De akkor miért érezzük mégis azt, hogy a harmincas egyedülálló nők a világ kirekesztettjei?
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
null
Szólj hozzá a cikkhez