Mi fontos az életben?
Saját fogalmaim szerint nem vagyok mohó. Tartom magam mindenáron az általam meghatározott határokhoz, vagy ahogy én hívom őket az univerzális törvényekhez, s egyensúlyra törekszem.
olvass továbbSaját fogalmaim szerint nem vagyok mohó. Tartom magam mindenáron az általam meghatározott határokhoz, vagy ahogy én hívom őket az univerzális törvényekhez, s egyensúlyra törekszem.
olvass továbbNem tudom, jó hír-e, vagy sem, de a krónikus hűtlenek jó része sosem lép ki abból a kapcsolatból, amelyikből csak kikacsintgatni szeret. Többször láttam már egészen közelről mindenki által halálra ítélt kapcsolatokat, várva a végső szakítást, a zűrzavar befejezését - és végül nem történt semmi.
olvass továbbMi, nők tényleg túlbonyolítjuk a dolgokat. Sokszor magam is meglepődöm, hogy tudok annyi mindent az események mögé képzelni, miközben a valóságban nem történt semmi.
olvass továbbA minap elgondolkodtam magamon és az életemen. A gondolatot az olvasói levelek inspirálták, és a személyes találkozások, amelyekben részem van.
olvass továbbKifejezehetetlenül és kétségek nélkül hiszek az életben. Hiszek benne akkor is, ha épp nehéz napokat élek át, és nem látszik a fény az alagút végén. És hiszek benne szívfájdalmak, sőt kudarc esetén is, mert hiszem, hogy az életnek titka van, s az nem lehet más, minthogy mindannyian boldogságra születtünk!
olvass továbbAz igazság az, hogy a boldogság döntés kérdése. Az ember minden pillanatban maga dönthet arról, hogy érzi magát, mennyire elégedett vagy épp elégedetlen az életével.
olvass továbbNem vagyok valami türelmes fajta, pedig nagyon igyekszem. Azt is tudom, hogy az embernek tapasztalatokat kell gyűjtenie, mert minden egyes tapasztalattal gyakorlatiasabb lesz, egyre könnyebben, gyorsabban, határozottabban reagál az élet feladataira, s ez végül nem is lehet másképp!
olvass továbbAz ember sokszor majd’ beleőrül, hogy megtudja mit kellene másképp csinálnia ahhoz, hogy legyen végre egy normális párkapcsolata. Próbálja így is, úgy is, de minden kapcsolata zátonyra fut, és ismét csak egyedül találja magát. Sehol a család, a kiegyensúlyozott, viták, harcok nélküli párkapcsolat lehetősége.
olvass továbbSzia, introvertált vagyok. Ez nem egy betegség vagy anomália, ez a személyiségem. A definíció szerint a saját fejünkben élünk, és csak úgy tudjuk feltölteni az energiaszintünket, ha egyedül vagyunk. A szociális interakciók elfárasztanak és leszívnak minket, és szükségünk van csendre és magányra, hogy újra emberek legyünk.
olvass továbbÉrtetlenkedve állok a párkapcsolati problémák előtt. Hiába az élettapasztalat, a sok olvasás, kutatás a témában, nehezen látszik valódi megoldás arra a sok kérdésre, amely a témában felmerül. A vége mindig az, hogy megállapítom magamban: mivel buddhista vagyok, jobb ha szembenézek az élet nagy igazságával, hogy minden elmúlik, a rossz kapcsolat is, a jó is, a problémák is, ahogy mi magunk is. Persze vannak barátaim, szintén a kérdés nagy kutatói, akik szerint nem kell rögtön ennyire messzire menni a témában! Igenis létezik megoldás a felmerülő nehézségekre, csak figyelni kell!
olvass továbbA hétköznapi spiritualitásban hiszek, abban, hogy az ember éli az életét – végülis arra való – és amikor valamilyen külső, belső problémával találkozik, amit nem tud azonnal megoldani, megáll és elgondolkodik. A magam részéről úgy látom (ez a tapasztalatom), hogy többször kell tudni, érteni valamit, mint cselekedni – ez alatt azt értem, hogy csak akkor cselekszem, ha biztos vagyok abban, hogy helyesen cselekszem, bizonytalanságomban nem kezdek el kapkodni.
olvass továbbEgyik ismerősöm nemrég eladta a lakását, és a folyamat zűrös időszaka alatt sokféle találkozásról mesélt, ami megesett vele. Arról, hogyan választanak új otthont az emberek, ki a családban a döntéshozó, milyen szempontokat vesznek figyelembe, hogyan alakulnak a családi beszélgetések egy ilyen alkalommal, de leginkább arról, hogy mennyire meghatározó a nő szerepe a családban.
olvass továbbAz emberek egy része - jómagam is ebbe a csoportba tartozom - sokszor képes a végtelenségig keseregni. "Nem akarnak a dolgok másképp alakulni, nem lehet ezt a helyzetet tovább bírni, fogalmunk sincs, hogy kellene másképp csinálni, talán nincs is megoldás" – vallják. Pedig mindig van.
olvass továbbPetra barátnőm szerint az ősz, pontosabban az október az igazi párkapcsolati hónap. Az ember persze bármikor találkozhat a nagy szerelemmel, de ilyenkor a mérleg jegyében találnak a legtöbben párra.
olvass továbbAz elköteleződés, azt hiszem az hiányzik az emberekből. Annak kinyilvánítása, hogy valakit vagy valamit teljes szívből akarok, és kitartok mellette jó időkben, rossz időkben.
olvass továbbA randevúknak rejtett buktatói is vannak – állapítottam meg a minap, mikor az egyik barátnőm történetét hallgattam. Azt hiszem, gyakran olyasmin bukunk el, aminek a létezéséről nem tudunk. Egyszerűen nem vesszük észre, hogy mi a valódi problémánk, mert nincs rá szemünk.
olvass továbbHogy kinél mikor érkezik el a pillanat, amikor úgy érzi, megérett a kapcsolat a befejezésre egyénenként változó.
olvass továbbAz ember gyakran teljesen feleslegesen küzd dolgok ellen. Igen, feleslegesen, mert van, amivel egyáltalán nem kell küzdeni – szerintem legalábbis.
olvass továbbJól tudja rólam mindenki, hogy imádom a kávézókat, s ha csak tehetem, s az időjárás is kedvez, megengedem magamnak azt a luxust, hogy a ragyogó napsütésben fogyasszam el a délutáni kávémat. Ilyenkor szívesen hallgatom mások beszélgetéseit, ami valahogy adja is magát, hiszen egy belvárosi kávézóban, ahol egymás hegyén-hátán ülnek az apró asztaloknál az emberek (s ahol általában egyedül kávézom és olvasok), akarva-akaratlanul halljuk, miről beszélgetnek mások…
olvass továbbA férfiak rendkívül egyszerűen, gyakorlatiasan gondolkodnak, legalábbis hozzánk képest. Nem agyalják, nem beszélik túl a dolgokat, mindent a lehető legmagátólértetődőbb módon oldanak meg, és persze úgy, hogy az számukra a legkényelmesebb legyen!
olvass tovább