Kövess minket Facebookon.
Mi a jobb döntés? Mivel okozom a legkevesebb lelki törést a gyereknek? Maradjunk együtt a gyermek érdekében egy boldogtalan házasságban, vagy nevelkedjen egyedül? Fog ez menni? Egyedül nevelni egy kisgyereket, ha élhetne „normális” családban is?
olvass továbbGyermekünk szobájának elképzelése sok esetben nehéz feladatnak tűnik. Aki a nyári időszakban kezd bele a felújításba, netán az első gyermekszoba kialakításába, bizony joggal választhat az évszaknak megfelelő tónusú színeket.
olvass továbbNem tudod mit sportoljon gyermeked? Milyen sportág állna hozzá a legközelebb? Legújabb sorozatunkban szakembereink segítségével szeretnénk segítséget nyújtani szülőknek és gyermekiknek, hogy megtalálják a számukra legmegfelelőbb sportágat, amit örömmel végezhetnek és kiteljesedhetnek benne. Sorozatunk első állomása az úszás! Nem babaúszás, hanem a hagyományos formában végzett sportszerű úszás.
olvass továbbAz első gyermekem születésénél még nem fordítottam nagy gondot a megfelelő pelenkázó táska kiválasztására, hiszen a babakocsihoz kapottat használtam: egy a babakocsi színeiben pompázó, textilből készült, belül zseb nélkül, „praktikus” táskát. Általában a keresett dolgok a táska aljára csúsztak; biztos, hogy akkor folyt ki a tea és ázott át a textil táska, amikor az ölemben tartottam, így én is teás lettem; és egy kézzel szinte kizárt volt, hogy megtaláljak benne valamit. Rájöttem, hogy egy megfelelő pelenkázó táska nélkül bizony nagyon nehéz a kiruccanás bárhová.
olvass továbbA méz természetes, gyermekbarát édesítőszer, ami megfelelő alternatívája lehet a fehér cukornak. Táplálékként vagy gyógytermékként való fogyasztása és felhasználása egyidősnek mondható az emberiség történelmével. Sajnos a múlt században a méhgyógyászati termékek alkalmazása a szintetikus gyógyszerek forradalmának következményeként méltánytalanul háttérbe szorult, az édesítés terén pedig a finomított fehér cukor vette át a vezető szerepet, de újabban ismét kezdjük felismerni és alkalmazni a méz nyújtotta előnyöket.
olvass továbbAmikor még elfértél a karomban, akkor én anya is voltam, és szülő is. Szülő voltam, mert megvettem a digitális csecsemőmérleget, hogy pontosan nyomon követhessem, mennyit gyarapodik a súlyod. De nem raktalak rá soha, talán egyetlen egyszer csak, mert ruháidból kibontva, mindig keservesen, vigasztalanul sírtál. Akkor anya voltam, mert nem akartam a könnyeidet, és fájdalomtól torz, sírástól vörös arcocskádat látni. A szülő, tudod, pontosan feljegyzi egy füzetbe a súlygyarapodást, és a babáját a három óránkénti szoptatásra kondicionálja, mint a kutyákat, akik pavlovi reflexszel topognak az etetőtál előtt, ha a csengőt hallják. Ó, én nem kondicionáltalak semmilyen reflexre, hanem inkább félálomban végtelenszer megetettelek, fityiszt mutatva az összes gyermekgondozás-gurunak, hahó, doktor Spock és Suttogó, a mi tüdőnk úgy erősödik, hogy nem sírunk feleslegesen, kár a rengeteg felesleges feszültségért, Önök nem tudták?
olvass tovább
