Tök mindegy milyen, csak kapcsolat legyen?

Azt veszem észre, azt vettem észre eddig, hogy nagy általánosságban a válasz az előbb feltett kérdésre egy igen lenne. Megkísérlem azt mondani, hogy többnyire a nők/lányok körében lenne nagyobb igen, mivel a hímneműek számára egy kicsit kevésbé fontosabb mindenáron kapcsolatban lenni, de utóbbit talán máskor elemezzük ki részletesebben, hogy vajon tényleg így van-e, s hogy vajon mi állhat ennek háttérében. Térjünk vissza arra, hogy azon a véleményen vagyok, hogy a feltett kérdésre nagyobb számban, de mégiscsak igen választ kapnánk: vagyis a többség inkább választaná, illetve jobban elfogadná, hogy társas magányban van, de legalább kapcsolatban, mint magát az egyedüllétet, a szingliséget, mert azzal akár kimondatlanul is, de szembe kéne néznie/szembe találná magát az éppen aktuális társadalmi elvárásokkal. Vagy az olyan kérdésekkel, amik azt forszíroznák, hogy vajon miért nincsen kapcsolatban. Ez a kérdésözön, ez a tapintatlan és érthetetlen kérdésözön pont olyan, mintha azt kérdezzük egy nőtől, hogy miért nincs még gyereke.

A társasmagány és a társfüggőség legfontosabb hasonlósága, hogy mind a kettő hátterében az önbizalomhiány áll. Mind a kettő elhitette velünk, hogy nem vagyunk elegek, hogy nem vagyunk eléggé szerethetőek egyedül. Az önbizalomhiány, az önmagunkba vetett hit lenullázása mind visszavezethető arra, hogy miképpen dolgoztuk fel őket. Mennyire engedjük meg magunknak, hogy szeretni tudjuk saját magunkat. Mennyire engedtük meg saját magunknak az önmagunk felé történő teljes körű elfogadást. Mennyire látjuk tisztán azt a környezetet, ahol gyerekkorban felnőttünk, és mennyire látjuk azoknak a mintáknak a hasonlóságait a felnőttkori kapcsolatunkban. Hogyan bánnunk saját magunkkal? Hogyan bántak velünk a szüleink? Mi és ki után történt meg az, hogy kevésbé, vagy egyáltalán nem tudtunk megbízni és megnyílni az emberekben? Miért éreztük azt, hogy könnyebb falat húzni magunk elé, mintsem újra megnyílni?

• Maradtál már azért valakivel, mert tartottál attól, hogy mit fognak szólni mások, ha szakítasz az illetővel?
• Szakítottál már valakivel azért, mert a családod/a barátaid nem fogadtál el őt, pedig valójában szeretted, csak a külső nyomást nem bírtad már tovább elviselni?
• Volt olyan, hogy nemet mondtál egy párkapcsolatra csak azért, mert önmagadat választottad? Mert úgy érezted, hogy most magaddal kell először foglalkoznod?
• Volt olyan, hogy párkapcsolatodban voltál, és a párod nem nézte jó szemmel, vagy épp nem mindig értette meg, ha azt mondtad neki, hogy most egyedül szeretnél egy kicsit lenni? Hogyan reagáltad le akkor a viselkedését?
• Ki hangsúlyosabb az életedben: az, hogy mindent megadj a párodnak és mindig a kedvében járjál, vagy azt is előtérbe helyezed, ami saját magad számára fontos? Mennyire rendeled alá magadat a másiknak?
• Milyen a viszonyod az egyedülléttel? Hogy érzed magad egy 1-10-es skálán akkor, amikor egyedül maradsz önmagaddal? Mennyire szorongsz attól, amikor nincs körülötted ember, csak és kizárólag te vagy és a gondolataid?

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!