Ne várd a herceget fehér lovon!
Nem tudom, miért, de mi, nők, hajlamosak vagyunk arra, hogy várjuk, csak várjuk a megváltót, aki majd jön, vágtat vagy üget a fehér lovon és amint betoppan az életünkbe, egy csapásra megoldja minden problémánkat. Mert majd ő, mint ügyeletes hős, mint megmentő megjavítja az anyagi helyzetünket, feloldja a magányunkat, társasági életet biztosít nekünk, hatalmas házat vesz, és minden nap étterembe visz.
Nem vagyok ugyan mindentudó, de azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy ez az út nem vezet sehová. Ezek az elképzelések több mint gyermetegek, irracionálisak, és nagyon veszélyes, mocsaras területre vezetnek, ahol csak a süllyedés vár ránk. Mert, persze, lehet, hogy jön a herceg fehér lovon, sőt az is előfordulhat, hogy a nagy szerelem hevében valóra váltja minden álmunkat: házat vesz, ruhát, cipőt, és boldogsággá tesz, mégis úgy tapasztaltam magam körül, hogy ennek a csodálatos jövőnek idővel meg van az ára.
Mert ha a biztonságunkat kihelyezzünk magunkon kívülre, ha valaki mástól függünk minden módon és mértékben, előbb-utóbb bajba kerülünk. Éppúgy ki leszünk szolgáltatva a változékony szerelemnek, mint ahogy előtte a sorsnak voltunk. Ha elmúlik a szerelem - és ki tudja, láttunk már ilyet: új hölgy bukkan fel - könnyedén kieshetünk az imádott nő szerepéből, és újra ott találjuk magunkat, ahonnan elindultunk, csak tíz évvel idősebben.
Aztán az is lehet, hogy nem a nagy szerelem vezérel egy nőt, csak szeretne jobban élni, mondván: így is, úgy is elmúlik a kémia, a szerelem, akkor legalább olyan férfit választ magának, aki később is tudja mindazt nyújtani, amit a kezdet kezdetén. Nem tudhatom, de azt hiszem valójában egy ilyen helyzetben nem tud boldog lenni egy nő, mert csak arra vágyik mindenki, hogy örömmel, szeretettel bújjon a másikhoz, hogy imádjon minden együtt töltött percet, de természetesen előfordulhat, hogy tévedek és vannak helyzetek, amikor az anyagi biztonság jelent életre szóló boldogságot. De valójában azt gondolom, hogy nincs vonzóbb egy olyan nőnél, aki a saját kezében tartja a sorsát, aki felelősséget vállal érte, és nem arra vár, hogy majd jön valaki, és megoldja azt, ami neki nem sikerült. Mert nőként is lehet karriert építeni, vagy legalább belekezdeni, tenni érte, terveket kidolgozni, szóval küzdeni, ha az élet épp azt kívánja tőlünk, s azt hiszem, egy kis erőpróba még soha senkinek se ártott meg!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez