Most ne add fel!
Az ünnepek sajnos nem csak örömöt jelentenek. Nem tudom, hogy mindig így volt-e ez, vagy csak most vagyok magam is olyan helyzetben, hogy jobban figyelem és látom az embereket. Annyi mindenesetre biztos, hogy nagyon nehéz évet tudhatunk magunk mögött, és sokan most sem látják reménytelinek a jövőt.
Küzdelmes év volt, a környezetemben élők kivétel nélkül súlyos problémákkal szembesültek, magam is kénytelen voltam közelről megvizsgálni párszor a padlót…, és ha ez még nem lett volna elég, hosszan tartó, fájdalmas betegségek tették még erőpróbálóbbá az évem.
A magam részéről nem tiltakoztam semmi ellen. Az élet pontosan tudja mi a dolga, hiszem, hogy minden nehézségek között is értünk van, és hogy gyakori vágyunk ellenére nem szólhat arról, hogy kihívások nélkül éljük le azt a pár évtizedet, amit ajándékba kapunk.
De mégis, mintha most jobban el lennénk veszve a problémák között mint az lenni szokott, mintha érzelmileg is kimerültebbek lennénk, és sehogy nem látszana kiút abból a valamiből, ami már oly régóta tart…
Egyetlen dolog jut eszembe ezzel a sok nehéz és fájdalmas dologgal kapcsolatban: Most nem szabad feladni! Most kell kitartani, hinni abban, hogy a dolgok igenis jobbra fordulnak. Az élet olyan, mint a maraton, nagyon hosszú, nagy kitartást kíván, nem szabad a közepén kiállni, mert igenis mindenkiben ott a lehetőség, hogy végigcsinálja. Mindenkiben van annyi tartalék, amivel tovább tud lépni egyet, még egyet és már újra lendületben vagyunk mindannyian…
Tudom, hogy gyakran nehéz kivárni míg a dolgok beérnek, de az élet időzítése sokszor utólag mégiscsak jogosnak látszik. Elérkeznek a jó dolgok az életünkbe, csak ki kell tartani, csak hinni kell, akkor is, ha az ember egyedül van, ha mindenhol a hiány mutatkozik, az egyetlen valódi megoldás továbbmenni…
És még egy fontos dolog! Az embernek meg kell tanulni lebeszélni magát a ragaszkodásáról. Csak egy pillanatra engedd el a kétségbeesést, az aggodalmaskodást, a dühöt, a reménytelenség érzését. Csak most engedd el, mert, amíg az ember tíz körömmel ragaszkodik hozzá, nem tudja elfogadni a jó dolgokat. Amíg nem tudja lebeszélni magát arról, hogy újra és újra élete fájdalmait emlegesse, kudarcaival szembesítse magát, addig a jó dolgokat sem tudja meglátni, pedig vannak. Engedd el, vagy ha épp megkörnyékezni próbál a rosszkedv ne fogd meg! Minden negatív gondolat a fejünkben van, az elménk folyamatos játéka csupán, nem szabad hinni neki.
Az egész döntés kérdése, mindenki meg tudja tenni. Csak most! Csak most az egyszer! Csak még egyszer el kell engedni a bánatot, és esélyt adni a boldogságnak! Nem kell óriási dolgokra gondolni, apróságok is tudnak segíteni: egy szép emlék, egy vidám film, egy szórakoztató könyv, bármi, ami képes elvonni a figyelmünket a számunkra fájdalmas dolgokról. Ennyi az egész, csak azon múlik, hogy az ember képes lebeszélni magát a szomorúságról és meggyőzni magát arról, hogy van tovább, hogy érdemes. Helyezd a fókuszt arra, ami boldoggá tesz! Érdemes. Csak most kell kitartani még egy kicsit! Minden rendben lesz!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez