Lejárt a régi lemez
Hiszen a kollektív társadalmi elképzelés a szexualitás és intimitás megoldására a probléma elkerülése és a szembenézés hiánya. Annak az igazságnak a nem elfogadása, tabuként kezelése. Mert pontosan tudjuk tudat alatt, hogy nincsenek valódi válaszaink az intimitásban felmerülő nehézségeinkre, kérdéseinkre. Sokszor még azzal sem tudunk mit kezdeni, hogy valóban merjük érezni azokat, azt, hogy valami nem stimmel. Hiszen az alapvetően nem opció, mert ha arra mennénk, akkor pillanatok alatt elvéreznénk.
Az intimitás edukációja, a szexualitás tanítása tabu, mert maga a fogalom is az. Mert a valódi testi–érzelmi-lelki sebezhetőséget nem tudjuk egyazon kontextusban kezelni. Mert akármire is tekintünk - a pornóra, a hollywoodi filmekre, a magánéletünkre-, mindenhol hiányzik a transzparencia. A romantikában nincs helye a testi szenvedélynek, a pornóban a szerelemnek, a filmek pedig a csak a képzeletünket érik el.
Amit a szüleink örökségként adnak, az a tökéletességre fejlesztett szeparáltság, elhidegülés, a „kirakat kapcsolat”, a szimulált szexuális valóságok, melyek a fejben az elvárások és hiányszükségletek által dőlnek el.
És akkor egyszer csak arra ébredünk, hogy már nem lehet jobban a sarokba szorulni. Nem lehet kibújni, nem lehet elmenekülni, szeretőhöz vagy kurvákhoz menni, nem lehet lazán besétálni szexjátékokat vásárolni, nincs haverokkal összejárás, nincs otthonról elmenekülős „munkaszerelem”, sem békés zuhany alatti rejszolás. Marad a valóság és a kérdésfeltevés. Hogyan most?
És akkor marad az internet, a csendes virtuális elkaszálás. Ömlenek szembe velünk a rosszabbnál rosszabb tanácsok, látszatmegoldásokra való javaslatok. A befotózott borosüveghalmok, a gumikesztyűs maszkos ölelkezős párok és az emberek megsegítését támogató ingyenessé tett pornó morbid és felkavaró egyvelege.
De valóban ezt akarjuk választani? Újra a megúszást? A menekülést?
Vagy hajlandóak vagyunk szembenézni az erőnkkel, a fejlődni vágyásunkkal és a bátorságunkkal? Azzal az ösztönös képességünkkel, ami a legelemibb gyökerünk – a gyönyör értékteremtő erejével? Képesek vagyunk-e elengedni a kontrollt, és a fejünkből visszatérni a testünkbe is? Merünk-e a túlélésre kiépített stratégiáinkból belépni az intimitás terébe? Tudjuk-e szolgálni tudatosan a szex és intimitás összetartó erejét? Képesek vagyunk-e választani a vonzalomhoz visszavezető utat – megízlelni és felfedezni újra a vágyra épülő együttlét értékét? Megállni egy lélegzetvételnyit, és az örök mennyiségi kérdésekről - hogy hányszor szexeljünk és hány orgazmusunk legyen - levenni a fókuszt, és a minőségi értékeket állítani újra előtérbe?
És ha igen, akkor tudjuk-e már választani ebben a globális változásban azokat a barátokat, közösségeket, virtuális felületeket, amelyek ebben az ébredésben valóban segítenek és támogatnak minket az elaltatás, elbagatellizálás és tüneti kezelés vagy pánikkeltő semmitmondás és üres frázisok helyett?
ÍRTA: Kékes Réka
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez