Nem tudsz szabadulni, fogságba estél, pedig eleinte minden olyan szépen indult. Romantikus beszélgetések órákon át a chaten, aztán séták, majd virágok és szép ígéretek. „Csak ne lettem volna olyan naív!” – hangzik el az önmarcangoló mondat a fejedben önmagadhoz, naponta minimum százszor.

Nem elég, hogy nem tudsz szabadulni ebből a rohadt pokolból, még ez is! Ez a rohadt önhibáztatás! „Pedig ha jobban figyeltem volna! Lehetett látni a jeleket, de mégis belementél!”. Szépen indult igen. Legalábbis te ezt hitted, ezt láttad, mert nem láttál igazán a dolgok mögé. „Ez a rohadt szerelem, de hát tudod hogy ez nem szerelem!” Egy nyári estén végre elhívott randira, már olyan régóta figyeltétek egymást messziről. Nem is érted miért nem jött oda előbb. Aztán most már persze leesett, hogy ez is a játszma része volt, a becserkészés ideje és az elcsábításodé, hogy figyelt a távolból és szándékosan nem ment oda.

Kellette magát, hogy még jobban felkeltse az érdeklődésed. Aztán egy gyengébb pillanatodban, amikor épp apukád a kórházban volt, odament hozzád és elhívott egy randira. Te pedig a legsebezhetőbb pillanatodban persze, hogy egy égi jelnek vélted az egészet. Holott csak egy jól kitervelt pillanat volt, most már ezt is tudod. De mégis akkor, azt hitted megfogtad az Isten lábát! Jaj, biztos olyan kis félénk, hogy eddig nem jött oda! A nagy francokat! Most már ezt is tudod, hogy a terv része volt. Ekkor készítette elő a terepet az új játékszernek, azaz neked, hogy aztán a régit eldobhassa gyorsan, mert már túl sok mindenre kezdett rájönni. Az előzővel már javában ment a se veled, se nélküled játék: a klasszikus huzavona. Persze te mit sem sejtettél erről. Bár, egyszer rád tört a neten a régi, hogy szállj ki a kapcsolatukból, de ő csak annyit mondott, hogy bolond az ex. „Össze-vissza kiabál a nyílt utcán, már az anyját kell hívni, hogy lecsitítsa.” – hangzott a régi jellemzése.

Elgondolkodsz, hogy ha bolond akkor miért volt vele? De ilyenkor a józan észnek már réges-rég nincs szava! Most már azt is tudod, hogy ennek az ellenkezője volt igaz, akkor már javában az eldobási időszak ment: vad féltékenységi jelenetek, követések, ordibálások. Csak hogy nem az ex, hanem ő maga ordibált. Vetített rendesen. Most már csak azt kéne kitalálnod, hogyan szállj ki ebből. Jól megvezetett a lakáshitellel, na meg ott van a kocsi is az is a nevére került, de te fizeted. Egy jól kitervelt élet része vagy. Csak, hogy nem a te életedé. Itt nem neked jó, hanem csak és kizárólag neki. Kiszipolyozza az életedet: a életenergiádat, a bankszámládat és mindent ami korábban jó és pozitív volt az életedben. Mind elszállt. Por és hamu.

Valahogy úgy kéne kiszállnod, hogy ne jöjjön rá. Egyik napról a másikra. Szépen megtervezni mindent és köd előtted, köd utánad. Körül kéne nézned a régi baráti körödben, ott biztos apránként segítenének neked. Régi baráti kör. Ezt is elmarta mellőled. A legideálisabb persze az lett volna, ha nincs senkid se és akkor csak ő róla szólt volna minden az életben. Bár most is ez van tulajdonképpen. Megszűntél létezni, az ő életed kell, hogy éljed. A te igényeid abszolút nem számítanak és persze lehazudja a csillagokat is az égről, hogy leplezze már rég előkészítette az újnak a terepet. Persze addig még van időd, míg csapdába ejti. Legalább addig is vele foglalkozik, te pedig időt nyersz. Még úgyis először kipuhatolja a másikról, hogy megfelelő alany lesz-e az ő igényeinek.

Addig van időd! Van időd észrevétlenül megtervezni a jövődet, egyedül. A hiteleket az a baj, hogy nem olyan egyszerű semmissé tenni. Csapdába estél úgy érzed. A „szerelem” csapdájába! Mindenképpen külső segítségre van szükséged, mert nem vagy képes tisztán gondolkozni, annyira leterhel ez a stressz, amit nap, mint nap okoz neked. Jól van, akkor holnap elölről kezdheted a gondolkodást. Mindenképpen ki kell innen szabadulnod, különben nincs tovább. Tényleg igaz lesz, hogy a régi bolond volt és az újnak már nem lesz ezt beadnia a „kedvesnek”. Magaddal beszélgetsz, hogyan szabadulj a szerelem fogságából.

• érzelmek megvezetve szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!