Nem állok be a sorba

Mit látsz, ha belenézel a tükörbe? Én egy olyan nőt, aki nem akar megalkudni. Aki nem tökéletes, sose lesz az, főleg, ha benned kevés a szeretet, de már nem is akar tökéletes lenni.

olvass tovább

Vajon visszafutsz-e még

Rám villan a szemed a pohár felett. Szinte éket vág a retinádba az üveg csillanása, tekinteted szétterül rajtam, mint megannyi kérdőjel. Látom, azt kérdezed, vajon írok-e még rólad.

olvass tovább

Letenni téged

Nehezen teszlek le, mintha csak láncdohányos lennék, úgy szívom be újra és újra a szépen csengő mondataid, mint más a cigarettafüstöt. Kicsit kaparja is a torkom az igazság, az igazság, ami kitörne belőlem, de ehelyett csak köhögök, mert a tüdőmre ment, hogy mindig elnyomjam az érzéseimet. És a lelkemre.

olvass tovább

Most jó veled

Nem tudom mi ez, de mosolyodban ébredni most jó. Belesüppedni ebbe az érzésbe, nem félni attól, hogy mikor fordul ellenem, csak ízlelni a pillanatot, hogy te és én. Hogy még lehet belőlünk valami.

olvass tovább

Neki könnyű

Az esetek kilencven százalékában az emberek csak a felszínt látják, annak is csak egy bizonyos részét, azt, amin pont megcsillan a fény. Pontosan ezért a legegyszerűbb dolog, hogy a másik sikereit látva ne elismerően megveregessük a vállát, hanem szemforgatva sóhajtsuk fel, hiszen „neki könnyű.”

olvass tovább

Így töröd össze a saját szíved újra meg újra

Sokszor észre se vesszük, de az egyetlen ember, aki igazán a boldogságunk útjában áll az saját magunk. Hiszen nekünk van egyedül elég hatalmunk ehhez. Azonban, mint a legtöbb film elején, most sem gyanakszunk az igazi tettesre és mindenki másból hamarabb válik gyanúsított, hiszen miért is tennénk ezt magunkkal? Miért lenne egyben a tettes az áldozat?

olvass tovább

Eltűntél

Mára már eltűnt a bőrömről mohóságod kék ujjnyoma. Többet adtál két fekve kimondott félmondattal, mint amennyit el tudok viselni. A lét elviselhetetlen könnyűsége nehezedett rám, én meg kicsúsztam alóla.

olvass tovább