Szilágyi Edina

Az írás számomra nem több, és nem kevesebb, mint lételem. Kifejteni a gondolataimat, szavakba önteni az érzéseimet, feloldozás. Hosszú út volt megtalálni a stílusomat, de végül ráébredtem, hogy az a legjobb, ha azt valósítom meg az írásaimban, ami én magam vagyok: kesze-kusza gondolatörvény, elsősorban az emberi lelket leginkább foglalkoztató témákban. A Stylemagazinnál 2015-ben már jelentek meg írásaim, a jövőben heti rendszerességgel lesznek olvashatóak a szavakba zárt gondolataim.





Reménykedni az újrakezdésben

Léteznek olyan kapcsolatok, amelyekről úgy vélik a benne élők, hogy eleve elrendeltetett az ő szerelmük, hogy a nagybetűs Sors, őket egymásnak teremtette. Ezek a szerelmek, a legszebb és leggyötrőbb érzéseket tartogatják. Az ilyen szövetségek mélyen beleivódnak a szívbe. Mert a két ember, mintha egy kozmikus varázslat részese volna, úgy élik meg ezt a szerelmet. És ha megtörik, vagy elfárad a kapcsolat, a szerelem mégis ott él a két szívben hosszú időn át, akár örökké is.

olvass tovább

Megbocsátás

Néha hiába mondjuk ki, hogy megbocsátunk, egyszerűen nem érezzük a szívünkben ezt az irgalmi állapotot. A megbocsátás egy hosszú folyamat, amelyben a léleknek meg kell küzdenie az őt ért sérelemmel.

olvass tovább

Szívből szeretlek, szívből sértelek

Amikor rád nézek, és azt látom a szemedben, hogy nem tartasz túl sokra, hogy az értékeimet nem veszed észre, hogy minden tettemet kételkedve nézed, nos, ilyenkor elgondolkodom, hogy a szerelmes érintéseid mennyire őszinték. Hogyan lehet két ennyire ellentétes érzéssel fordulni a szeretett nő felé?

olvass tovább

Egy életen át

Világéletemben hittem az igaz szerelemben, amely soha nem szűnik meg létezni, ami átível téren és időn. Hittem abban a varázslatos kapocsban, ami két embert a végtelenségig összetart jóban, rosszban.

olvass tovább

Szabadnak lenni

Elveszünk a kötelezettségekben, folyton alkalmazkodunk mindenhez és mindenkihez, miközben elfeledkezünk a saját szükségleteinkről. Végül ott állunk zavartan, lelkileg és fizikálisan kiszipolyozva, mert nem értjük, hogyan kerülhettünk önmagunktól mérföldes távolságra.

olvass tovább

Mi van az álarcok mögött?

Egy kataklizma becsapódik az életünkbe, és onnantól kezdve más szemmel tekintünk az emberekre. Vagy mindenkiben keressük a jót, és az értékeket, és elkezdünk hinni abban, hogy mindenkiben ott lapul a jó, mint alapvető emberi tulajdonság. Vagy rettegve kémleljük, hogy ki az, aki a valós arcát emeli felénk, és ki az, aki álarc mögül kémleli a világunkban zajló eseményeket.

olvass tovább

Akit szerettem nincsen többé

Változunk. A körülmények, a tapasztalatok mind formálják a jellemünk. A változás olykor szépen lassan, szinte észrevétlenül simul bele az életbe, olykor drasztikusan ront be. Este a szerelmünk karjaiban térünk az álmok országába, reggelre pedig egy új ember mellett ébredünk.

olvass tovább

Volt egyszer egy szerelem

Volt egyszer egy szerelem, amely megmutatta, milyen végtelen odaadásra képes egy ember. Amelyben útjára indult az igazi énem, amelyben szerepek, és játszmák nélkül virágozhatott az élet. Nem tudtam, amíg meg nem érkezett ez a szerelem, hogy mit jelent feltétel nélkül szeretni, bizalommal átadni a testemet és a lelkemet. A szenvedély sodrásában teltek a napok, hónapok, évek, és a jövő tele volt izgalommal, álmokkal, tarka képekkel, egy fantasztikus élet lehetőségeivel.

olvass tovább

A múlt örömteli pillanataiba visszavágyni

Olykor nosztalgikus hangulatunk támad, és visszavágyunk a múltba. A múlt azon pillanataiba, és eseményeibe, amelyek talán akkor nem is tűntek különlegesnek vagy meghatározónak, de mostanra kedves és meghatározó emlékekké avanzsálódtak. Józan realitással nézve ez természetes.

olvass tovább

A barátságról

A barát olyan, mint egy jó házastárs, jóban és rosszban kitart mellettünk. Ő az, aki a második családunkat jelenti, azt a családot, amit nem készen kapunk, hanem mi válogatunk össze. A barátság alapja a szeretet.

olvass tovább