2. Király Eszter írásai
Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.




Ha tiszta érzelmekre vágyunk, a sebezhetőség az egyetlen út

Az őszinteség azt jelenti, hogy lecsupaszított lélekkel, semmit sem rejtve jelenek meg előtte. Mégsem vagyok nyitott könyv, nem akarja múlt- történeteimet újra és újra átlapozni, nem elemez ki semmit, nem vár magyarázatot, és nem ítél meg. Múltam csomagját a hátamon vittem, úgy érkezem a szerelem oázisára. Pihenni vágytam már, le akartam pakolni, akartam, hogy végre minden kósza mozaikdarabka helyére simuljon zaklatott életemben.

olvass tovább

A legtöbb nő boldogtalanságát ma az alacsony önbecsülés okozza

Az önbecsülés nem egyenlő az egóval. Az ego okoskodik, gyűlöl, fél, szorong, irigykedik, és saját érdekei szerint szemenszedett módon hazudik. Az egónak kételyei vannak, és csüggesztő, kétségbeejtő gondolatokat ébreszt. Az ego földhözragadt, kérkedő zsebhuszár, az egónak csak a szája jár, és üres fejét magasra emeli az ég felé, mint ahogyan az üres kalász fent hordja a fejét a semmiért, a maggal teli meg lehajtja.

olvass tovább

Amire a szerelem megtanított

Az igazi szerelem megtalálása esetenként valóban hasonlatos egy női misszió teljesítéséhez. A tiszta, romlatlan, őszinte érzést úgy kutatjuk, mintha ez volna nő létünk első, alapvető mérföldköve. A szerelmet lepkehálóval üldözzük, és rengeteg hibát elkövetünk, önbecsülést veszítünk, testünket tartós használatra bocsájtjuk, és hagyjuk, hogy hátunkat sáros lábbal tapossák az érdemtelenek.

olvass tovább

Senki nem szerethet engem, amíg önmagamat nem szeretem

Aki önmagát nem szereti, az nem gyöngéd, nem jóságos önmagához, és jótett helyébe már régen nem várja a jót. Azt gondolja, a szeretet kizárólag másokra vetülő, másokkal kapcsolatos érzés, szeretni csak kifelé lehet, és soha nem lehet egyszemélyes élmény. Aki önmagát szereti, az csak egoista, önző, hiú érdekember lehet, vallják eltökélten az önmagukkal diszharmóniában élők. Mennyire nincs igazuk. Az önmagukkal rossz viszonyban lévő, szétcsúszott, negatív emberek valóban nem értik, mit szeressenek önmagukon, közben pedig kétségbeesetten, figyelemre, elfogadásra, dicséretre, és szeretetre szomjazva élnének támaszkodó kapcsolatokban.

olvass tovább

A közöny a nő halálcsókja

Ha a nő szeret, akkor beszél hozzád. Akkor tombol, kiabál, hisztizik, sír, elpanaszol, kérdőre von, magyarázatot vár, és gondolkodás nélkül, az arcodba borítja a sérelemzuhatagot. Nem burkolózik némaságba, nem hagyja, hogy az értetlenség, csendes, kommunikációmentes, különálló, gyűlölet-szigetekre sodorja az egykori szép szerelmet.

olvass tovább

Mindig a nő választ!

Bevonzod őt, vagy beengeded? Mi a különbség? Olyan könnyen kijelented, hogy mindig csak a rosszfiút, a házast, a habituális megcsalót, az agresszort hívod be az életedbe. Emberi kapcsolatok jönnek-mennek, végig trappolnak lelkünk előszobáján, kicsit ott maradnak, megpróbálnak beljebb férkőzni, még a cipőjüket sem rúgják le, sáros lábbal portyáznak a szívünkön.

olvass tovább