Kántor István

Nem vagyok Krúdy. És Bukowski sem. Habár mindketten szerették a hagyományos és kissé avítt vendéglátóhelyek szolgáltatásait más és más korokban és földrajzi egységben, egy dolog mégis összeköti őket. Na jó, kettő. Az egyik, hogy mindkettejüket szeretem. A másik, hogy vákuumszerűen magába rántó egyszerűséggel és mélységgel élték meg a zsigerien emberit, és ugyanígy adták is vissza. Ilyen vagyok én is. Néha karcos, olykor kicsit gyermeki, máskor talán keményebb. Ez mind igaz rám. És hogy mit fogok közölni, majd adja a stílust. De egy bizonyos: a véleményemet, gondolataimat nem szándékozom megfeleltetni valami előre gyártott elvárás-halmaznak. Írok filmajánlót, gyerekkori sztorikat, vagy csak reakciókat a körülöttem veszett zajjal dübörgő világ hangjaira. Férfi vagyok. Közelebb a negyvenhez, mint a harminchoz. És közelebb az éghez, mint a földhöz. És amíg vannak szárnyaim, egy-két lehulló tollamat a tintába mártom...





Filmkritika: Dűne

Már a Denis Villeneuve filmje alapjául szolgáló regény sem tartozott a bárki által könnyen befogadható irodalmi alkotások közé. Annak ellenére sem, hogy minden további nélkül kijelenthető, a 20. század egyik legfontosabb ilyen jellegű műveinek egyike.

olvass tovább

'A kérdés az, hogy egymásnak tökéletesek vagytok-e. Erről szól az egész...' - Gus Van Sant filmje: Good Will Hunting

Abban az időben, mikor ezt a filmet először volt szerencsém látni, a hátteréül szolgáló pszichés- és érzelmi zavarok hátterének ismerete még olyan távol volt tőlem, mint a rothasztásos eljárással készülő, dögszagú, svéd Surströmming halkonzerv a Chanel parfümtől. Ezért inkább csak az elsődleges reakcióim voltak rendkívül erősek. Fájdalmas és felemelő volt. Ez az egyik olyan film a néhány közül, amit annyiszor láttam, hogy kis túlzással hangról hangra, képkockáról képkockára képes lennék felidézni.

olvass tovább

Férfiszempont: Igen. Nem. Jó. Oké.

Mindig is odáig voltam az egyszavas válaszokért. Rendesen hálás vagyok értük. De most komolyan, tök jók. Hogyan derülhetne ki ennél egyszerűbben és könnyebben egy emberről, hogy nem érdemes rá energiát és időt fecsérelni? Hogy nem igazán érdekli más magán kívül?

olvass tovább

A munka becsülete

Az egyszerű melós.. Olyan sokszor hallom ezt a közszájon forgó, kissé kesernyés ízű szókapcsolatot, hogy gondoltam, írok róla. Nem azokról szándékozom fogalmazni, akik reggelente tüskével és sörrel indítanak a hajnali ötkor nyíló késdobálóban, napközben a söprűn támaszkodás művészetét fejlesztik tökélyre, és az út mellett állva, ultra prosztó módon füttyögnek és szólogatnak be az arra elsétáló nőknek. Nem. Ez nem a suttyókért mondott védőbeszéd.

olvass tovább

Férfiszempont: Azok a bizonyos 'elsők'

Talán tizenhat lehettem, mikor először találkoztunk. Ennek már vagy huszonkét éve. Rendkívül, babonázóan szépnek találtam minden vonalát, ívét. Aztán mikor beszélgetni kezdtünk a tikkasztó nyári napsütésben, percek alatt ömlesztett rám annyi kérdést, amennyit feldolgozni sem voltam képes, nemhogy megválaszolni.

olvass tovább

Férfiszempont: Vasra verve

Mennyire szereted a benned levő gyereket? Megvan még? Esetleg elveszett a bizonytalanságod erdejében, és úgy tűnik, sosem kerül elő? Vagy magad nyírtad ki tudatos eszközökkel, mikor egy érzelmileg ingatag élethelyzetben, piszkosul nehéz megmérettetés közben az általad gyengének bélyegzett én-részed miatt áldozatnak érezted magad, és annak az elnyomásával tűnt úgy, hogy megszüntetheted a fuldoklást? Vagy most is él és virul, tetszése szerint szabad levegőn van, biztonságban érzi magát, és bármikor előjön, mikor játszani hívja a külső világ?

olvass tovább

Férfiszempont: A nő illata

"A nő furcsa egy teremtés... hogyan született? A haja... a haja mindent elmond. Temetted-e valaha az arcod egy tengernyi hajba, és kívántad-e, hogy örökké ott maradj? És az ajka, amikor rád tapad, olyan, mint a hűvös bor, amit egy sivatagi utazás után kortyolgatsz.." (Idézet az Egy asszony illata c. filmből)

olvass tovább

Férfiszempont: Te sokkal jobbat érdemelsz. Olyan jó vagy...

A te szádból is elhangzottak már ezek a mondatok, mikor valakit ejteni próbáltál, mint a fakezű kölyök a fagyit? Azt is tudod, hogy eközben pont az ellenkezőjét gondoltad? Valójában azért pattintottad le a döbbent őzike szemekkel bámulót, mivel meggyőződésed volt, hogy találnál jobbat is. Régen én is elkövettem. Sajnos. Nincs ezen mit szépíteni. Akit tényleg elég jónak gondolsz, akire felnézel, akihez vonzódsz, azt sosem penderítenéd ki ilyen olcsó módon. Azon igyekeznél inkább, hogy teljesnek, kellően szabadnak és biztonságban érezze magát melletted. Kedvezni akarnál neki, sport analógiával élve nem leküldeni a pályáról, hogy idő előtt eltűnjön az öltöző folyosóján, aztán a zuhany gőze alatt, "merhát" annyira jó... Nem?

olvass tovább