'Ha nullánál több percet éltél ezen a bolygón, van feldolgozandó ügyed' – interjú Benedek Ágotával, a ’Rumbarumbamm’ írójával

1986-ban született. Az ELTE-re járt, aztán a Színház-, és Filmművészeti Egyetemre forgatókönyvíró szakra. Írt egy nagyjátékfilmet „Űrpiknik” címen, viszont a tavaszi karanténban fogta magát és elkezdett blogolni. A Libri megtalálta, és pár hónappal később kiadta könyv formájában. Így került a polcokra a „Rumbarumbamm”, és így lett tele a közösségi média Benedek Ágotával. Vele beszélgettünk.

olvass tovább

A testedet folyamatosan szeretned kell?

Mintha attól függne egy jó párkapcsolat, hogy a felek olyanok, mintha éppen most léptek volna ki egy divat magazinból. Hogy is vagyunk mi Nők? Akármennyire is tisztában vagyunk magunkkal, akkor is vannak olyan napok és időszakok, amikor nem vagyunk elégedettek a testünkkel. Akkor is vannak olyan időszakok az életünkben, amikor nem jó érzéssel tölt el minket a tükörbe nézés, vagy a ruhapróbálás a boltokban, a melltartóról nem is beszélve. Amikor azt is nehezünkre esik elhinni a párunknak, amikor azt mondja, hogy mennyire szép vagy.

olvass tovább

A közösségi médiában többnyire mindig egyvalakinek szánjuk a posztjainkat

Lisa Taddeo: Három nő című könyvéből származik ez a kijelentés, amit a címbe tettem. Elgondolkodtatott, hogy vajon tényleg így van? Tényleg ennyire függünk mindig valakinek a véleményétől? Tényleg szükségünk van mindig valakire, hogy inspiráljon minket az élethez és az életben egyaránt? Tényleg kellenek a külső visszacsatolások és bókok és helyeslések ahhoz, hogy könnyedebben el tudjuk fogadni saját magunkat? Hogyan lett a közösségi média az életünk (fő)irányítója?

olvass tovább

Én is féltem mások előtt beszélni

Velünk született tulajdonság a félelem. Abba születünk bele, és úgy is nővünk fel, hogy a félelem automatikus és normális érzés; nem kell vele törődni, nem kell átgondolni, meggondolni, megkérdőjelezni, egyáltalán teljesen felesleges vele foglalkozni, hiszen nem rajtunk áll vagy bukik a mi-, és kiléte.

olvass tovább

'A nosztalgia ad kétezer tonnás súlyt az életnek' - avagy Kemény Zsófival elolvastuk Tompa Andrea: Haza című könyvét

A könyv 52. oldalán van egy mondat: „De a hős és az író sosem azonos.” Mégis Kemény Zsófi, (író, költő, slam poetry-s, Színművészetin végző, sok diplomás felnőtt Nő), és én is úgy éreztük az egész regény olvasása közben, mintha egy túl személyes naplót olvasnánk, amihez valójában semmi jogunk sincsen. Elolvastuk az idén megjelent „Haza” című könyvet, amit Tompa Andrea írt, és kibeszéltük. Mindketten feltettünk egymásnak kérdéseket, amiket aztán meg is válaszoltunk. Vajon mit jelent a Haza? Hol van a valódi otthon? Mi az a hazaszeretet, és elmennénk-e? Visszajönnénk? Mi a nyelv? De beszéljünk inkább a könyvről!

olvass tovább

Elég egy valakinek megfelelned ahhoz, hogy mindenkinek meg tudj felelni: Saját magadnak

Reggel van, a kávémat iszogatom, miközben kint állok a teraszomon, egy-két madárcsicsergés, a közeli játszótérről boldog gyerekhangok zaja szűrődik fel, a fák elsárgult levelei nyár helyett őszre inspirálnak, s mindezek mellett azon töprengek, hogy vajon mi van akkor, ha egy párkapcsolatban a férfi jobban kötődik a nőnél. Nem is töprengés volt ez igazából, hanem csak egy gyorsan beslisszanó gondolat a gondolataim közé; megjelent a kérdés a fejemben, én pedig két korty között megfogtam.

olvass tovább

'Talán egy női hang jobban át tudja adni az üzenetünket’ – interjú a Belauval

Egy Fonogram-díjas budapesti downtempo, electronica, trip-hop, chillwave duóról van szó, melynek két tagja Kedves Péter és Buzás Krisztián. Nem csak nálunk itthon, de külföldön is már elég szép nevet szereztek maguknak. Van bennük valami jól eső elvontság, tisztaság, s egy koktéllal a kezemben a tengerparton hallgatnám őket a legszívesebben. A dalaiktól úgy érzed, hogy nincsen semmi baj, hogy nem történhet semmi baj, és ez az érzés a most megjelenő júniusi albumuknál sincs másképp. Meginterjúvoltuk a Belau-s fiúkat.

olvass tovább

Az öngyilkosság nem betegség

„Nem hiszek abban, hogy jogom van sorba állni a segélyért, de nincs jogom sorba állni a munkáért.” 2020. július 14-én, 46 éves korában Cserdi polgármestere, Bogdán László elhunyt. Felakasztotta magát, vagyis saját kezűleg vetett végett az életének.

olvass tovább

'Még mindig egy traumával küzdő személy vagyok.' - interjú Carolina Setterwall-lal

1978-ban született Svédországban; kommunikációs szakember és írónő. A „Reméljük a legjobbakat” című könyvével debütált 2018-ban, a magyar fordítás Hollander Juditnak köszönhető, és 2019-ben jelent meg a Park könyvkiadó jóvoltából. Őszintén szembenéz a könyv a gyásszal; azzal a gyásszal, amikor egy feleség ottmarad a pici gyerekével egyedül, mert egyik napról a másikra a férje elhuny.

olvass tovább