Tényleg minden út Rómába vezet

Édesanyámnak minden vágya az volt, hogy egyszer eljusson Rómába. Én pedig mindennél jobban szeretem őt, így megleptem egy repülőjeggyel. Fantasztikus 4 napot töltöttünk az olasz városban, finomabbnál finomabb ételeket kóstolhattunk, és csak úgy záporozott a „grazie, ciao bella, amore mio”, és sokszor érezhettük magunkat úgy, mintha már évek óta ott élnénk. De, ha belegondolunk a mondás is úgy tartja…” Minden út Rómába vezet.”

olvass tovább

Merj a pillanatnak élni

Sajnos rohanó világban élünk. Fontos lenne, hogy olykor megálljunk, leüljünk egy percre, és megnyugodjunk. Végiggondoljuk a jelenünket, és rájöjjünk, hogy nem kell mindig mindent túlgondolni. Néha elég csak élvezni az életet, és hagyni magunkat sodródni az árral.

olvass tovább

Nem féltem ugrani és most szárnyalok

Pár hónapja még egy stégen ültem, néztem a távolba és rengeteg minden kavargott a fejemben. Az egykori nyugalmamat, ami a lelkemben volt akkor, felváltotta a csönd, és a félelem. Mert igen, féltem. Rettegtem. Minden kilátástalannak tűnt. Próbáltam megtalálni a választ, hogy az élet miért tesz próbára megint.

olvass tovább

Ha nem kellek, felejts el, de ne bánts megint

Nem kevés idő telt el azóta. Se üzenet, se hívás, se beszélgetés, se találkozás. Amilyen gyorsan indult, olyan hamar véget is ért. Még mielőtt bármi is lehetett volna. Igazából az okokat már oly fölösleges keresni, hiszen visszafordítani már úgysem lehet semmit, de annyi biztos, hogy ha gondolni nem is gondoltam rád egy ideje, de a múltam része maradtál és tudom, hogy az maradsz is...

olvass tovább