Ma már elég lenne

Néha mind elszúrjuk. Néha rossz döntéseket hozunk, felelőtlen és visszafordíthatatlan dolgokat teszünk. Beleununk napokba, emberekbe, érzésekbe. Visszafojtunk mondatokat, elmorzsolunk könnyeket, melyeknek patakokban kellene hullaniuk, s olykor csendben maradunk két sikítás között.

olvass tovább

Megismerkedésünk után

Tudod, már elengedtem, hogy a tökéletes pillanatban ismerjelek meg, úgy, ahogy régen álmodoztam róla. Elfogadtam, hogy amikor majd mesélek erről a történetről, nem lesz feltétlenül romantikus, vicces, vagy könnyeket fakasztó. Csak egy egyszerű, a mai kornak megfelelő történet. Olyan, amilyen.

olvass tovább

Megeszem a múltam, aztán magammal hordozom

Érezted már azt, hogy hiába jön a nyár, megint egy helyben toporogsz? Igen, nem futsz, csak toporogsz. Valljuk be, ezzel nem sok kalóriát lehet elégetni. Ahogy a listákkal sem, meg a be nem tartott, magadnak tett ígéretekkel. A motiváló képekről a faladon, a telefonodban és a füzeteidben, már ne is beszéljünk

olvass tovább

Tudod, lehetnék

Eltelhetne úgy egy este, hogy nem pazarolom a perceket jelenetekre, miket már ezerszer láttam azelőtt. Hogy nem szorítok magamhoz egy aranyos, vattával kitömött játékot, pótolva valakinek a hiányát, kit még nem is ismerek.

olvass tovább

Marasztaló indokok

Néha elgondolkozom azon, mit keresek még itt. Régen folyton világot akartam látni. Alig vártam, hogy elkezdhessem az egyetemet, hogy legalább egy félévet külföldön töltsek. Szerettem volna látni, mi vár rám. Mi vár rám, túl az ismerten.

olvass tovább