Hol kezdődik a bántalmazás?
Nem akkor kezdődött, amikor az első vércsepp a padlóra pattant. Nem akkor, amikor az első csont elrepedt és nem akkor, amikor a zokogás bekúszott a szomszéd lakásba. Nem akkor. Sokkal hamarabb.
olvass továbbCsak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.
Nem akkor kezdődött, amikor az első vércsepp a padlóra pattant. Nem akkor, amikor az első csont elrepedt és nem akkor, amikor a zokogás bekúszott a szomszéd lakásba. Nem akkor. Sokkal hamarabb.
olvass továbbVan egy érzésem. Hullámzik bennem, éjszaka felkelt és nem hagy nyugodni. Bekúszik a bőröm alá míg a szeretőmet ölelem, vagy az ételbe, amit az asztalra teszek. Együtt ring a tengerrel, a fákkal és a földön kavargó szeméttel. Ha a Napba nézek, nem az vakítja szemem, hanem a mélyből feltörő érzés, hogy mi mindannyian felelősek vagyunk. Anyák, nagyanyák, lányok és asszonyok, szeretők, egyedülállók, szőkék, barnák, feketék, vörösek. Egymásért vagyunk felelősek. Mert egymás testvérei vagyunk és összeköt minket egy finom szál, a múltunkban, a jelenünkben és a jövőnkben.
olvass továbbNekem nincs időm arra, hogy ne legyen időm megállni. Nincs időm arra, hogy ne nevessek, egyek jókat, vagy szeretkezzek minden sejtemmel. Nincs időm arra, hogy ne szeressek az utolsó véremig.
olvass továbbAz életünk nagy részét felesleges és lényegében önmagunk és mások számára is ártalmas dolgokkal töltjük. Sok éve már, hogy ezt megláttam és szembeszállva a társadalmi renddel, másikfajta életet választottam. Olyat, amely igyekszik a felesleges dolgoknak nem energiát adni, mert nem éri meg olyan dolgokon kattogni és erőt veszíteni, amelyeknek az igazi élet szempontjából semmi jelentősége.
olvass továbbKár, hogy nem tanítottak meg minket arra, hogy a dolgok mögé lássunk. Sajnos ebben az egyéni imádat kultúrában nem látjuk a tágabb összefüggéseket, és nem is mondják el nekünk.
olvass továbbFelnőttünk. Sok mindent tapasztaltunk. Adtunk, kaptunk és csalódtunk. Hittünk abban, amiben nem lehetett és hiába hittünk, kiderült nem volt érdemes. Vándoroltunk és jártunk úttalan utakon. Szerettünk.
olvass továbbEz a mondat önmagában is tartalmaz minden olyan tényezőt, amellyel hosszútávon boldogtalanná tehetjük önmagunkat. De az emberi természet ego vezérelt részei nagyon sötétek, és gyakran átláthatatlan sötétséget borítanak az életünkre, arra, amely igyekszik a fényesség és teljesség felé.
olvass továbbEgy önmagában felélesztett igazi erőt élő férfi, nem tud megmaradni a nem megélt, erős női energiák nélküli nővel.
olvass továbbFérfivé válni nagyon egyszerű, de az elvárások világában mégis nehéz. Annak nehéz, aki elfelejtette az ősi ösztöneit és alkalmazkodott a kollektív illúziójához, annak minden mocskosságával együtt.
olvass továbbAzt hiszem manapság a társadalom és az egyén egyik legnagyobb tévedése, hogy nem vigyázza és óvja meg az érzékeny lelkületű embereket és az érzékenységet alapvetően egy hibának tartja.
olvass továbbHajlamosak vagyunk arra, hogy különböző ideákban éljünk. Arra is hajlamosak vagyunk, hogy mindent magunkra vonatkoztassunk. Minden történést, ami bár nem velünk történik azonosítunk önmagunkkal, valamilyen mértékben.
olvass továbbNehéz hetem volt. Érzelmileg nehéz. Mondhatnám, hogy nőként nehéz, mert egészen mély dolgokkal szembesülhetek. Ehhez a szembesüléshez azt hiszem, már leginkább az vezet, hogy rendbetettem a női részemet. Ez elengedhetetlen volt, hogy őszinte figyelemmel tudjak fordulni a férfiak felé.
olvass továbbElőbb vagy utóbb meg fogod tapasztalni, hogy tovább nem csinálhatod ezt. Nem hazudhatsz tovább magadnak és mindenkinek. Nem hazudhatsz családot, szerelmet, látszólag jó életet, úgy hogy csak eljátszod ezt és belerángatsz másokat.
olvass továbbCsak mondom, hogy nem fog menni. Nem fog menni, ha függsz. Nem fog, ha cuccolsz és azonnal beköltözöl a Férfihoz, mert nincs saját otthonod, háttered, biztonságod. Úgy sem fog, hogy elvárod, hogy megoldja, kifizesse, megteremtse. Teremtsd meg magadnak.
olvass továbbErre a kérdésre a legegyszerűbb válasz, az az lenne, hogy azért, mert fogalmad sincs mi is az. Hogy mi a mély szeretet. Természetesen azonnal lehet vitatkozni ezzel a kijelentéssel és melléállítani azt az illúziókat kergető kijelentést, hogy ezt mindenki tudja, és bízzunk jobban az emberekben. Ez állna is, ha pontosan ugyan azt akarnánk képviselni, ami annyira elfogadott és belénk ivódott és a többség által követett, felszínesség, vagyis a dolgok felszínem történő megélése és elfogadása.
olvass továbbA döbbenet erejével hat. A döbbenet erejével hat, hogy a férfiak és nők nagy része arról számol be, hogy nem jó a partnerükkel a szex. Lényegében minden kapcsolatnál ez a fő probléma. A nők azért kisebb százalékban panaszkodnak erről- mondjuk ez is beszédes!- mert a legtöbben valamiféle nyűgnek élik meg és örülnek ha túl vannak rajta.
olvass továbbAzt hiszem, az egyik legnehezebb feladat elfogadni, hogy itt, ebben a színjátékban nem azonos szerepeket játszunk. Vagyis amíg észre sem vesszük, hogy ez egy színjáték és a függöny mögött van egy teljesen másik világ, archetipusos szerepeket játszunk.
olvass továbbAz ősi kultúrákban a nők a harc előtt beavatták a férfiakat. Tisztában voltak azzal, hogy erőik egyesülése, egy olyan energiateret hoz létre, amelyben megsokszorozódik erő hisz egyesül.
olvass továbbAz emberi kapcsolatok játszótere, a kimeríthetetlen emberi játszmák színtere. A repertoár olyan széles, hogy több könyv sem lenne hozzá elég, hogy megírjam.
olvass továbbNem tudom, hogy ki hogy van vele, de én nem tudok úgy kapcsolódni a Férfihoz, ha az nem szellemi és intellektuális kapcsolódás is. Meg is kapom rendre, hogy én álomvilágban élek, és nem ez az általános.
olvass tovább